Csicskáztatás vagy hagyományőrzés? Kínos, megalázó helyzetek vagy mókás, ártatlan játék? Szélsőséges véleményeket kiváltó, a főszereplőket azonban csodák csodájára kicsit sem megosztó történet következik – mára megszűnt face-felülettel, boruló bilivel, kínos kétértelműségekkel. Kulisszák és titkok a C.DO-n.
Történetünk középpontjában a Dunaújvárosi Főiskola, pontosabban annak idei gólyatábora, valamint az eseményekről készült képes dokumentáció áll. Meg egy mára már annullált facebook-oldal, amely – az országos sajtót is lázban tartó botrányos események miatt egy percig sem volt kérdés – rend és mód szerint helyben is jól felkavarta az állóvizet. Egyesek kínos ügyet emlegetnek, mások a hagyományőrzés évszázados eszköztára mellett törnek lándzsát.
Nem tisztünk igazságot tenni – de a lehető legtöbb szempontot felvillantjuk összeállításunkban. (A szereplők arcát viszont kitakarjuk – bárhogy is fogják fel és kommentálják utólag a történteket, ennyi minden körülmények között jár nekik).
Ha főiskola, pláne ha főiskolai buli, akkor
szex és pia
minden mennyiségben, ez a minimum! Vélekedik a köznép, s nem leszünk hipokriták: bizony ezt takarja a valóság is. (Nincs ezzel semmi gond: ki kell ereszteni a gőzt, meg egyébként is a felsőoktatás az a színtér, ahol a világra nyitás mellett a szórakozás, a bulizás olyan természetesen előforduló jelenség, mint a zárthelyi dolgozat.)
Ilyenkor még a guminő is előkerülhet. (Forrás: YouTube)
A dunaújvárosi balhé hullámai a már említett országos volumenű esetekből erednek: egyfelől a 444.hu-n régebben élesedett, hatalmas vihart kavart tényfeltáró dolgozat, másrészt és még inkább az ELTE gólyatáborában történt brutális eset jelenti azt az alapot, amely nyomán itt is robbant a botránybomba.
Az említett hírek futótűzként terjedtek, jelentős és indokolt közfelháborodást váltottak ki, és persze azt is mindenki tudta, nagyon ingoványos talajon lavíroznak a hazai felsőoktatási intézmények gólyatáborainak szervezői. Csak idő kérdése (volt), hogy hol és milyen tartalmakkal folytatódik a történet.
Ez az az alapmomentum tehát, amit – utólag már elmondhatjuk – sajnos félvállról vettek a Dunaújvárosi Főiskola gólyatáborának szervezői: ugyan már,
kis város, kis intézmény,
senki sem fog górcső alá venni minket – gondolhatták a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) érintett szervezői, tisztségviselői. E ponton sajnos hibáztak – szerintünk ugyan mindössze annyit, hogy nem vették figyelembe a gólyatábori esetekkel foglalkozó tartalmak hype-ját és élességét, de ez pont elég volt ahhoz, hogy itt is boruljon a bili.
Történt ugyanis, hogy egy szép napon a HÖK facebook oldalán szemrevételezhető galériából először egy, később további négy műremeket is kiemelt, majd félreértelmezetten, túllihegetett intenzitással tálalt egy sok szempontból vitatható facebook oldal – nevezetesen a már nem létező Nők Elleni Erőszak csoport lapja.
Ami ezután jött, az már nem meglepetés: felháborodott főiskolai hallgatók hada osztotta az észt kontraproduktív eredménnyel, a HÖK face-oldaláról eltűnt a forrásként szolgáló fotógyűjtemény, ráadásul nem tett jót a dolgok tisztázásának, hogy a szervezők, illetve az intézmény vezetése egyetlen határozott visszautasítást nem számítva (erre még visszatérünk), semmit sem tett a helyzet tisztázása érdekében.
Miközben persze az ominózus képek virálissá váltak a nagy közösségi oldalon – mindenki osztotta őket ezerrel, sajátos (és útmutatott) értelmezést tulajdonított a leképezett jeleneteknek.
Semmi sem az, aminek látszik. (Forrás: YouTube)
Lássuk mindezek után, mégis
mi történt itt?
Röviden: semmi – de komolyan semmi; a gólyatábor egyetlen kirívó esettel sem szolgált, meséli a program egyik szervezője lapunknak:
– Visszatérő, minden évben hasonló feladatokkal operálunk a gólyatáborokban – ezek ott és akkor többnyire vicces, na jó, mindenképpen felnőtt résztvevőkre kitalált feladatok, és valójában a szórakozáson túl a főszempont nagyon is nemes – a gólyák ismerkedése a cél, és az, hogy ízelítőt kapjanak a főiskola diákélet és diákhagyományok világából.
A szervezői magyarázat szerint éppen ettől lesz esetenként beavató jellege az eseménynek – ami egy külső szemlélő számára messziről, hunyorítva és ellenfényben lehet botrányos – ott és akkor egy vicces, dévaj bátorságpróba. (Aki nem hiszi, olvasson korai Csokonai-verseket.)
Az először közzé tett képet egy ártalmatlan feladat abszolválása során rögzítették – az egyik lábszárról a másikra kellett elvezetni egy tojást, igaz, plusz pontért szét is lehetett törni azt az intim helyen.
A híroldalunknak nyilatkozó szervező azt is elmondta, hogy az attrakció ugyanezzel a két személlyel fordított felállásban is lezajlott – tehát előfordult, hogy a résztvevő srác került kényes helyzetbe – itt a bizonyíték, mutatjuk:
Pluszpontért loccsant a tojás, ott, igen, ott! (Az eredeti képeket egy forrásunktól kaptuk. )
Kár lenne tagadni: az ilyen és ehhez hasonló küldetéseknek valóban létezik egy szexuális tartalmú töltete is, de hát ez mégis egy főiskola banzáj, felnőtt résztvevőkkel. Forrásunk így nyilatkozott a megosztások során nagy vihart kavart feladatról:
– Nagyon fontos, hogy itt nem arról szól a mese, hogy egy felsőbb éves ily módon szeretne közelebb férkőzni az éppen beilleszkedő gólyalányhoz, szó sincs férfi-nő alárendeltségről és nincs a játékban erőszakos momentum – a feladatok résztvevői minden esetben a táborra jelentkező elsőévesek közül kerülnek ki, ráadásul – és ez perdöntő tényező: önkéntes alapon. Itt ugyanis semmi sem volt kötelező. Bármikor bárki azt mondhatta, bocsi, én ezt nem vállalom be.
Sikerült megtalálni és szóra bírni a vitatott feladatot sikeresen teljesítő leányzót is – aki szintén
értetlenül áll a cirkusz előtt,
kérdéseinkre többször is nyomatékosította, nem történt semmiféle erőszak, vagy erőszakra utaló magatartás. Nemes egyszerűséggel csak jól érezték magukat, meséli:
– A feladatot önként és dalolva vállaltam/vállaltuk, az egész nagyjából egy öt perces móka volt, a fiú szereplővel ezt követően nem is találkoztam, sőt a nevére sem emlékszem. Sem ott, és sem azután nem történt az égvilágon semmi köztünk. A feladat jó volt, szórakoztató, tény, mi tény: kényes is. Utólag sem bánom, hogy jelentkeztem a tojásos küldetésre.
A lány nemcsak a C.DO kérdéseire felelt bátor határozottsággal – hasonló tartalmú üzenetet küldött a képet/képeket megjelenítő facebook csoport kezelőinek, akik annak melegében válaszoltak is rá, igazán ezzel kirobbantva a fősulis résztvevők haragját:
"Kedves (név)! A képek közterületen készültek, kimerítik a csoportosan elkövetett garázdaság bűncselekmény fogalmát. A képek már a rendőrségen vannak. Üdv. Admin"
Az általunk is kiszemelt jelenet képes lenyomatai valóban egy államilag fenntartott felsőoktatási intézmény területén készültek, utólag már lehetünk okosak:
felelőtlen képlövetek
voltak: a szeptember eleji attrakciót két fotós dokumentálta, az elkészült képek publikálásáról azonban már nem csak ők, hanem a Hallgatói Önkormányzat döntött. Ergo az, hogy végül milyen emlékképek kerültek nyilvánosságra, már a HÖK sara – legalábbis így vélekedik egy neve elhallgatását kérő másik bennfentes forrásunk.
A Hallgatói Önkormányzatot szerettük volna szóra bírni, lehetőséget biztosítva az ügy tisztázására – a HÖK azonban egyelőre nem élt a felkínált sansszal. Így egyelőre nem tudjuk, hogy pontosan ki a felelős azért, hogy egy meglehetősen kényes időszakban célponttá vált rendezvényről, azon belül is egy kínos és – a megosztó vélemények formálói szerint – meglehetősen ízléstelen feladatról ilyen ambivalens fotók megjelenhettek.
Ízléstelen feladatok. (Forrás: YouTube)
A világháló minden zegét-zugát megjárt fotókat kísérő véleményözön nyomán a HÖK triviálisnak tűnő, de szintén vitatható lépésre szánta el magát – törölte az egész állományt, képestől, kommentestől, mindenestől. Ami persze olaj volt a tűzre azon az oldalon, ahol vehemensen támadták az egész ügyletet.
Szerintünk szintén nem tett jót, hogy nemcsak a hallgatói képviselet, de az intézményvezetés is a hallgatás útját választotta – a C.DO
álláspontvadász akcióját
e téren sem kísérte siker. Nem kaptunk választ kérdéseinkre sem a Rektori Hivatalnál, sem a kommunikációs csoportnál, igaz, bírjuk a rektor ígéretét arról, hogy érdemi háttérbeszélgetésre kerül sor az ügyről – de azt többszöri próbálkozásra sem sikerült kideríteni, pontosan mikorra tervezik ezt a valóban fontos és lényeges eseményt.
Kínos pillanatok a főiskola háza táján. (Forrás: YouTube)
Sikeresen felvettük a kapcsolatot viszont a gondbajos képeket megzengető facebook-oldal szerkesztőivel, akik érdeklődésünkre elárulták, ők valójában egy országos hírportál megkeresésére vágtak bele a történtek felgöngyölítésébe – tájékoztatásuk szerint nem a Dunaújvárosi Főiskola a tervezett nagy durranás célpontja, a helyi eset csupán egy mellékága a történetnek. Betűhív közlések a facebookon zajlott diskurzusból:
"A fényképek, nyilatkozatok (gólyák beszámolói) az előzetes megállapodásunk szerint teljes terjedelemben a (név) online magazinban jelenik meg. A megállapodást a posztolás előtt megkötöttük, egyeztetek a (név) oknyomozó riporterével, ha lehetséges - átadjuk a cikk anyagát.
Üdvözlettel: NEE Admin"
"A (név) oknyomozó riportere keresett meg minket, hogy csináljunk interjúkat, stb. a gólyákkal, ez megtörtént, készül a cikk."
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a mára már törölt face-csoport első blikkre is gyanúsnak tűnt: egyrészt az interneten nincs más lenyomata a szervezetnek, másfelől pedig amikor kértük, ismertessék karitatívnak látszó szerveződésük céljait és terveit, már teljes elutasítás volt a válasz – be is fejeződött bájcsevegésünk, pontosan így:
"Ne haragudj, de én nem vagyok vezető, továbbítom a kérdéseidet, kérésedet. További szép napot és sok sikert!!!"
Az oldal később már nem volt elérhető a nagyközönség számára; a
kínos helyzetképek
taglalása egyelőre véget ér, a folytatás azonban (szinte) garantált.
(A Castellum.do köszönetet mond minden nyilatkozónak, aki segített a kényes ügy részleteinek feltárásában; összeállításunk megjelentetésével párhuzamosan érdeklődünk az országos híroldalnál is, de természetesen továbbra is várjuk a helyi HÖK és az intézményvezetés álláspontját. Tisztázni szeretnénk a tisztázandókat – ennyi a célunk, semmi más.)
Tóth Dávid – Öcaline
