Jégkorong: a helyzet súlyos, de nem reménytelen (pozitív megközelítés)

Másodszor is vereséget szenvedett, ezúttal 5-2 arányban kapott ki a Csíkszereda gárdájától a Dunaújvárosi Acélbikák jégkorong csapata az Erste Liga rájátszásának mai találkozóján a jégcsarnokban. Ezzel nagyon nehéz helyzetbe került a négy nyert meccsig tartó sorozatban a Morgan-legénység – éppen ezért döntöttem úgy, hogy hagyományos beszámoló helyett pozitív energiabombával lepem meg a csapatot és a drukkertársakat. Hajtsatok!

Kedves böngészők, aranyos drukkertársak, drága csapattagok és tisztelt mindenki! Lehet, hogy meglepő lesz tőlem, hogy egy 5-2 arányú vereség után, 2-0-ra vesztett sorozatot követően nem ócsárolni kezdem a csapatunkat, felemlítve a védelem hiányosságait, a túlkombinált támadásszervezést, az elhibázott ziccereket, esetleg a vitatható bírói ítéletekre kenem a kudarcot – de a két nap alatt elkönyvelt második vesztes meccsről hazafelé tartva kiókumláltam egy pozitív végkicsengésű gondolatot.  Jó okom volt rá.

A nagy helyzet ugyanis az, hogy ha most összeroppanunk, akkor menthetetlenül vége, dobhatjuk a sutba azt a szépséges alapszakasz-sorozatot, meg a felsőházi rájátszás bravúrjátékát is, ami miatt újra vonzó, szerethető csapatunk lett, továbbmegyek, újra dögös és faszagányos élménnyé vált a szezonban meccsre járni. Utoljára a mostani csapat nagy öregjeinek nagy korszakában volt ilyen élménydús periódus – nem tegnap, ha egészen finoman szeretnék fogalmazni.

A történet kulcsa a példamutatás, meg az, hogy van egy olyan pont, ahonnan értelmes emberi számítások szerint már csak fölfelé vezet út.

A példáért nem kell messzire menni, itt van egészen közel, hovatovább előttünk: a Csíkszereda.

A játéka, a lelkesedése, az élessége, az olykor-olykor elkövetett alattomosságaival együtt – az, hogy mennyivel pontosabban tudták és játszották, amit mindközönségesen a play off játékmódnak nevezhetünk. A fegyelmezett, egyszerű, a váratlan, mi több, esetenként meglepetésszerű megoldásokkal operáló, elképesztően hatékony jégkorongot.
A rájátszás első bedobása előtt minden tekintetben a DAB számított a négy nyert meccsig tartó párharc esélyesének. Az alapszakasz második felvonásának elképesztő menetelése, az éles meccsek sora a felsőházi körben, a későbbi éllovas MAC legyőzése – mind-mind olyan elem, amely önmagában is a mieink felé billentette a mérleget. Hozzánk képest a csíki légió kifejezetten hullámzó formát mutatott az alsóházban is, néha emlékezetes kínszenvedéssel riogatta a drukkereit; nagyon nem úgy tűnt, hogy a szezon során még teremhet babér a számukra.

Nem lehet baj, gondolhattuk bizakodva – az előzmények ismeretében  azt hittük, teljes joggal.

Erre jött a rájátszás két meccse, csíki szempontból két győzelem, 9-3-as gólkülönbség, ráadásul idegenben, ráadásul úgy, hogy a mai találkozó második harmadának első perceit nem számítva lényegében minden folyamatosan úgy alakult, hogy ők tartották kezükben az összecsapások fonalát.

Ők irányítottak. Ők dominálták a játékot. És – ez a legfontosabb – ők győztek. Kétszer.

A dupla diadal nyomán persze azonnal változott a képlet. Innentől egyértelmű, hogy a Csíkszeredának áll a zászló, ők számítanak a párharc esélyesének – hiszen a sorozat a székelyföldi katlanban folytatódik a hét végén, a Csík fogadja hazai pályán a DAB együttesét szombaton és vasárnap este.

Kétszer nyertek, mi baj lehet, gondolhatják.

Mindösszesen annyi, hogy a mieink szeme előtt immár lebeghet egy példa, hogy igenis, lehet a látszólagos hátrányból nagyon is kézzelfogható eredményt kovácsolni. Lehet kétszer idegenben győzni. Meg lehet lepni az esélyesnek kikiáltott ellenfelet.
Csak játszani kell. Menni előre, és kegyetlenül élni a kínálkozó lehetőséggel.
A csatákat elvesztettük, a helyzet súlyos. De a párharc csak akkor lefutott, ha elhisszük, hogy innen nincs visszaút. A csíkiek remek sikere fényesen igazolja ezt a tézist. 

Még győzhetünk. A példa adott. Rajta.

Dunaújvárosi Acélbikák – Csíkszereda
2-5 (1-2, 1-2, 0-1)
Az Acélbikák gólszerzői: Nageler, Turcotte.