Kitoloncolások, kiadatások, a Törökországot megrázó négy évvel ezelőtti Erdogan-ellenes puccskísérlet feltételezett elkövetőinek sorsa ma Európában. Egy független európai sajtóprogram, a journalismfund.eu kezdeményezéséhez kapcsolódva lát napvilágot hasábjainkon Horváth Ani és Judit Brown riportja egy tragikus évfordulón.
Tőbb tízezer tanár, jogász, katona, orvos, újságíró, hivatalnok és diák szenved ma is feltételezett terroristaként török börtönökben. Bűnük a részvétel a négy évvel ezelőtti, 2016. július 15-én kirobbant "államellenes puccskísérletben" – legalábbis Erdogan miniszterelnök hívei szerint.
Bűnbakkereső
A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) az Amerikában élő muzulmán hitszónok, Fethullah Gülen nemzetközi intellektuális hálózatának tagjait teszi felelőssé a puccskísérletért, és mindent megtesz azért, hogy bűneiket megtorolja.
Míg az esetek nagy része felderítetlen marad, az emigrációban élő újságírók, rokonok és a humanitárius szervezetek dokumentálják az emberrablásokat, az ok nélküli kitoloncolásokat és a jellemzően "vizsgálati fogság"-ként meghatározott – a valóságban akár évekig is elhúzódó, bírósági tárgyalásokat megelőző – bebörtönzéseket.
De lássuk, mi is történt napra pontosan 4 esztendeje a török helyszíneken? 2016. július 15-én 22 óra körül Isztambul két legfontosabb hídját katonai járművek blokkolták az átmenő forgalom elől, majd a repteret is megszállták. Közben Ankara stratégiailag fontos pontjait érte helikopterekről és repülőgépekről végrehajtott támadás; a rendőrséget, a parlament épületét és az elnöki palotát is kiemelt célpontként kezelve megszállták Erdogan rendszerének ellenzői. Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök ekkor egy tengerparti hotelben nyaralt, amit a felkelők szintén megtámadtak. Törökország legnagyobb városában elszabadultak az indulatok, a Boszporusz hídon több tucat felkelő és kormánypárti vesztette életét az éjszakai összecsapások során.
Hajnalra világossá vált, hogy a puccskísérlet elbukott és Erdogan miniszterelnök rendszere szilárdan tartja magát a hatalomban. Ugyanekkor kezdődött meg a felkelők megbüntetését célzó hadjárat is – ami még ma is tart.
A bosszú édes íze
A kormány 251 halálos áldozatot és 2200 sebesültet ír a felkelők számlájára, miattuk kutatják fel – akár országhatárokon át követve – a feltételezett elkövetőket; az egykori szövetséges párt és vallási vezető Fethullah Gülen imám szövetségeseit és követőit. A gülenisták, akiket Ankara a puccskísérlet óta a Fetullah Terrorszervezet tagjaiként említ és üldöz, nemcsak a puccskísérletben feltételezhetően résztvevők, hanem a világi oktatásban hívők, az iszlám vallási tanoktól mentes, Fethullah Gülen alapította iskolákkal összeköttetésben lévő családok, tanárok, civil szervezetek és sajtóorgánumok egykori dolgozói is.
A puccskísérlet után Törökországban 150 ezren vesztették el szinte azonnal a munkájukat és a megélhetésüket; egyes források szerint 80 ezer embert börtönöztek be, 30 ezren ma is fogdákban, börtönökben várnak sorsukra.
Ankara az ország határain kívül sem tétlenkedik. Politikai nyomást gyakorol a szomszédos országokra, hogy az oda menekülők ne juthassanak politikai menedékjoghoz, illetve visszatoloncolják őket Törökországba.
Erdogan és korábbi politikai mentora, Fethullah Gülen viszonya már a puccskísérletet megelőzően sem volt békés. Míg a 2002-es választást követően közös erővel küzdöttek a hadsereg túlzott befolyása ellen, egy bő évtized alatt nagyot változott a széljárás – 2013-ban Erdogan nyomozást kezdeményezett Gülen pártjának több minisztere, civil szervezeteinek vezetői, sőt, fia, Bilal ellen is. 2015-re odáig fajult a két alapember vizsonya, hogy a Gülen által alapított világi iskolákat vette célba az államhatalom; bezárásukat vagy állami kézbe kerülésüket követelve.
"… feltehetően a titkosszolgálat tagjai voltak”
Abdullah Buyuk sikeres üzletemberként élt Törökországban, majd költözött el 2015-ben, mert úgy érezte, Gülen követőjeként hazájában ellehetetlenítik. Törvénytisztelő állampolgárként, a rendszer adta lehetőségek tiszteletben tartásával akart élni és dolgozni, úgy hitte, az EU tagország Bulgáriában ez megvalósulhat:
– Találkoztam két bevándorlási hivatalnokkal. Legalábbis nekem azt mondták, a Menedékügyi Hivatalt képviselik, de a beszélgetés során kiderült, feltehetőleg a titkosszolgálat tagjai voltak. Kikérdeztek, hogy vallási kiképzésen részt vettem-e, mit tanultam Törökországban, most hol tartózkodom, kik segítenek, és így tovább... Amennyire ki tudtam bogozni, céljuk az volt, hogy kiderítsék, a radikális iszlamista hit követője vagyok-e.
Buyuk azt állítja, a bolgár hivatalnokok, akik a Menedékügyi Hivatal munkatársaiként mutatkoztak be, megpróbálták rávenni, hogy épüljön be a Bulgáriában működő gülenista csoportokba, és a menedékjogért cserébe jelentsen róluk.
Buyuk ezt visszautasította, tudva azt, hogy időközben megérkezett Törökországból a kitoloncolására vonatkozó hivatalos kérelem, amit ugyan két egymástól független bolgár bíróság is elutasított, az őt győzködő hivatalnokok mégis ezzel fenyegették.
2016. augusztus 10-én Buyuk Szófiában vezetett, amikor a rendőrség elállta Land Rover gépkocsija útját. Kocsiját azonnal elkobozták, őt magát pedig egy rendőrautóban a 300 kilométerre fekvő török határra szállították. A kormánynak dolgozó Anadolu hírügynökség egyik fotósa megörökítette a pillanatot, amikor Buyukot a bolgár hatóságok átadják a török hatóság embereinek a határon. Kiutasítási kérelmének két külön bírósági ítélettel történt elutasítása ellenére Buyukot őrizetbe vették a török hatóságok.
Bulgária, a 7 millió lakosú EU- tagország 240 kilométer hosszan határos Törökországgal; a békés együttműködés alapvető fontosságú a két ország között. Ráadásul Törökországban sok ezer menekült várja évek óta, hogy átléphessék az Unió határát, többek között Bulgárián keresztül. Buyuk ezért egy percig sem csodálkozott azon, hogy a kitoloncolását követően 3 éven keresztül a török Silivri börtön lakója volt.
2016 óta legalább 11 másik, Buyukéhoz hasonló eset történt, amikor a bolgár rendőrség a menekültekre vonatkozó törvények, jogszabályok és érvényes bírósági ítéletek ellenére az EU területén intézkedés alá vont gülenistát akarata ellenére elhurcolt a török határig, és ott rendőrkézre juttatott, tudva, hogy hazájában börtönbüntetés vár az üldözöttre.
"Miért, miért teszitek ezt velünk!?"
Németországban a török menedékkérők köre alkotja a harmadik legnagyobb etnikai népcsoportot – az elmúlt esztendőkben számuk nem csökkent: a precíz német hatósági adatok szerint 11 ezer 423 fő kért az elmúlt évben bebocsátást; idén a koronavírus veszélyhelyzet miatti utazási korlátozások előtt is mintegy 3000 török folyamodott menekült státuszért.
Köztük Zeyep is, aki újságíró múltját hátrahagyva, 6 hónapos terhesen menekült el Törökországból. A férjével embercsempészeket fizettek le, hogy át tudjanak kelni Görögország felé az Evros folyón. A határt elhagyva görög rendőrök állták útjukat és kényszerítették őket egy rendőrautóba:
– Fogalmunk sem volt, mi történik, csak ültünk a rendőrautóban, haladva az ismeretlenbe. Amikor végül megálltak velünk a rendőrök, kirángattak a kocsiból és a folyó felé kezdtek el taszigálni. Amikor figyelmeztettük őket, hogy az Európai Unió területén állunk és tisztában vagyunk a menekültügyi jogszabályokkal, a rendőrök ütlegelni kezdték a csapat férfi tagjait. Csuklyások kerültek hirtelen elő a fák közül és ők is rárontottak a velünk lévő férfiakra. Megpróbáltam védeni a férjemet, de egy husánggal engem is megfenyegettek. Miért, miért teszitek ezt velünk!? – kérdezgettem, de senki sem válaszolt.
A férfiakat kékre-zöldre verték. Egyikőjük a lábán, másikuk a hátán sérült meg az ütések következtében. A görög rendőrök az Evrosba dobták a török menekültek telefonjait, akik ekkor már rájöttek, felesleges tovább ellenállniuk. Már esteledett, mire az egyik görög rendőr kíséretében partot értek a folyón túl, ismét Törökországban.
Nem adták fel, egy másik útvonalon nagy nehezen eljutottak Németországba, ahol most is él a család, és ahol most elmesélték kálváriájuk történetét, az útjuk során őket ért atrocitásokat és jogi visszaéléseket.
A menedékkérők illegális kitoloncolása nem számít ritkaságnak az Unió határain – pedig több tragikus példa is igazolja, hogy akiket most toloncolnak vissza Törökországba, a vírus veszélyhelyzet miatt korábban leállított bebörtönzések helyetti házi őrizetre sem számíthatnak; ismét Erdogan börtöneiben kötnek ki.
Iskolapéldák
Budapesten az Orchidea Gülenista iskolát 2006-ban alapította a török állam a hazájuktól távol élő török anyanyelvű gyerekek világi, török nyelvű oktatásáért. Gülenista és helyi követelményeknek megfelelő tantervet követve 2011-ben gimnáziummal is kiegészült az intézmény, majd 2013-ra a megnövekedett tanulói létszám miatt egy újabb épülettel bővült az iskola. 2014-ben pedig a két tanítási nyelvű gülenista óvoda is megnyílt, lehetőséget nyújtva a szülőknek, hogy 3 éves kortól egészen érettségiig gülenista szellemben, török és magyar nyelven oktathassák gyermekeiket Budapesten. A budapesti intézmény szeptembertől változatlan formában és tantervvel várja a beiratkozókat. Bizonyították, hogy bár világi tanokat tanítanak, az alapító Gülen nemzetközi szervezetéhez nincs közük.
Ugyanakkor, szeptembertől a török állam egy iszlamista iskola első tanévnyitóját is tervezi Budapesten – a 9. kerületben. Már lehet jelentkezni a képzésre az épület ajtaján és az iskola honlapján szereplő információk szerint.
Horváth Ani – Judit Brown
(Fotók: Judit Brown)
A riport a journalismfund.eu program együttműködése keretében látott napvilágot a Castellum.do hasábjain.)
