Fejlesztés és munkahelyteremtés másutt másnak: Iváncsára kerül a Dunaújvárosba szánt ipari park

A Modern Városok Programja keretében Dunaújvárosnak szánt támogatásból  valósítják meg az ipari parkot Iváncsán – a beruházás hasznát fideszes érdekeltségű vállalkozások tették zsebre, állítja oknyomozó összegzésében az Alfahír.hu hírportál. Az "unortodox munkahelytermtés" nyomán a városba szánt fejlesztési pénz negyede kerül körön kívülre – és egyetlen dunaújvárosi munkahely sem létesül. Igazi bravúr, igazi dunaújvárosikum a Castellum "Menj el szavazni!" sorozatában!

Kemény kérdéssel startol az Alfahír riportja, de mielőtt föltesszük,  hadd idézzek két posztot a bevezetőben említett sorozatból – az egyik éppen a Modern Városoik Program megvalósulatlan, esetenként egyenesen a Holdba szállt ígéreteit kazlazza össze, a másik az élhető város szempontjai szerint vizsgálja szeretett városunk jelenét és lehetséges közeljövőjét – természetesen az önkormányzati választások eredményének függvényében. Íme.

A beváltatlan ígéretek tárháza (katt!) >>

Mégis, ki az alkalmatlan? (katt!) >>

A fogós, egyúttal nagyon is jogos kérdés így hangzik: 

"Mi szükség van arra, hogy egy kiváló adottságokkal rendelkező, mégis az elvándorlástól egyre inkább sújtott megyei jogú város egy nagyjából 30 kilométerrel arrébb található településen létesítsen ipari parkot annak a támogatásnak az összegéből, amelyet helyi fejlesztésekre és lehetőség szerint munkahelyteremtésre kellene fordítania?"

Egy ilyen megoldás első látsára roppant abszurd felvetés, másodikra meg kirívóan hatalmas hülyeség: ki adná oda nagylelkűen azt a fejlesztési forrást, amit kapott, egy másik területnek/településnek, méghozzá úgy, hogy a létesülő ipari park bevételein is osztoznia kell, ráadásul saját városában egy, azaz egyetlen munkahely sem létesül?

Van, létezhet ilyen település a Föld nevű glóbuszon? Igen, van: Dunaújváros!

Az Alfahír kutakodásai szerint a beruházás hátterét és résztvevőit ismerve egyből világos lesz, hogy "a józan paraszti észnél és a logikánál sokkal kérlelhetetlenebb indokok és egyéni érdekek mozgatják a szálakat". Bizony, bizony a határokon és kormányokon átívelő, jelenleg a NER összes létezhető előnyét élvező ingatlanos biznisz. A kacskaringókat most nem idézem –az összeállítás végén ott lesz a hírportál anyagához vezető link –, a lényeg, hogy a korábban a Milton-csoport kezébe került területre 2017-ben már a többek között  Tiborcz István volt üzlettársához, Paár Attilához és Mészáros Lőrinc birodalmának egyik kulcsfigurájához, Szeivolt Istvánhoz köthető fideszes üzleti körök kezébe került.

Innentől következzen három bekezdáés betűhív idézet az Alfahír összeálításából:

"Ilyen beágyazottsággal nem olyan merész feltételezés, hogy az U-CampUS valószínűleg már ezelőtt felhívta a kormányzati és megyei fideszes körök – például Dorkota Lajos, korábbi fideszes önkormányzati és országgyűlési képviselő, jelenleg a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) elnöke, sokak szerint a térség önjelölt kiskirálya – figyelmét az iváncsai területre, hiszen ekkorra már létezett az ipari park koncepciója, konkrét helyszín azonban még nem akadt. Innentől már csak hozzá kellett varrni a gombhoz a kabátot.

Mit ad Isten, 2017 októberében meg is született egy szándéknyilatkozat Iváncsa és Dunaújváros önkormányzata között egy áruforgalmi központ közös kialakításáról, 'oly módon, hogy a két önkormányzat a beruházásból befolyó iparűzési adón az önkormányzatok egyenlő arányban osztoznak(sic!)'.

A szándéknyilatkozat többek között felhatalmazta Cserna Gábort, Dunaújváros fideszes polgármesterét arra, hogy az ügyben egyeztessen a NIPÜF Nemzeti Ipari Park Üzemeltető és Fejlesztő Zrt.-vel. Az állami cég feladatköre saját meghatározása szerint a következő: 'Az előkészítéstől a komplett tervezésen és kivitelezésen át a hosszú távú ingatlankezelésig valamennyi, az ipari létesítményekkel – logisztikai központok, gyártó- és raktárcsarnokok – kapcsolatos tevékenység egy kézben összpontosul.’ Érdekes adalék, hogy a dunaújvárosi önkormányzati munkára rálátó forrásunk szerint a jelenlegi városvezetés enyhén szólva nem reklámozta agyon a lépést, így a településen jellemzően nem tudnak róla az emberek. A NIPÜF végül 2018. október 1-jén vette meg a 108 hektáros iváncsai területet a spanyol üzleti körtől, az egyetemleges zálogjog miatt pedig a vételár nagy része az U-CampUS-nál landolt. Külön vicces, hogy a NIPÜF országos térképe a leendő iváncsai ipari parkot Dunaújvárosban jelöli, holott fizikailag nem ott épül majd föl a létesítmény. Holott, a cechet a megyei jogú város polgárai állják a nekik szánt támogatásból."

A lap azt is tudni véli, hogy a korábbi – Spanyolországban élő –  tulajdonos 3-500 milliót, az adásvételben főszerepet játszott NER-érdekeltségű cég adózás után 1,8 milliárdot keresett a bolton (ebből a tagok a cég 2019. július 12-i közgyűlésén 341 millió forintot rögtön ki is vettek osztalék címén).
És hogy minderre miként derült fény? A lap szerint egy elszólásból: Galambos Dénes miniszterelnöki fejlesztési biztos egy augusztusi PR-interjúban dicsekedett a beruházással, illetve annak – egyelőre csak vélelmezett – előnyeivel.

A lap felidézi a 2016-os Orbán-vizit témánkat érintő passzusait is – érdekes adalék, hogy a kormányfő éppen a rendelkezésre álló földterület meglétével indokolta a támogatást, íme:

"Nézzük a nagyobb tételeket, amikről ma megállapodtunk. Először is létre fogunk hozni egy áruforgalmi csomópontot, amihez 500 hektárnyi területet kell a magyar kormánynak biztosítania. Jó hír, hogy van ennyi területünk Dunaújváros határában, úgyhogy 500 hektárt a város rendelkezésére fogunk bocsátani. Ebből egy modern áruforgalmi csomópontot fogunk közösen építeni, amit aztán majd a város üzemeltet. Hogy ezt vagyonkezelésbe adjuk vagy tulajdonba – ez egy másodlagos, technikai kérdés, a lényeg az, hogy 500 hektár a fejlesztéshez rendelkezésre áll."

Ez a 2016-os múlt és a nagyszabású ígéret, valamint a 2019-es valóság szomorú kontrasztja.

Hadd ismételjem meg, az orbáni vízióban említett áruforgalmi csomópont a szerződésbe foglalt MVP dunaújvárosi beruházásainak több mint negyedét jelenti – a 45 milliárd 663 milliós szummából 12 milliárdot különítettek el erre a célra. Itt az eredeti program egy részlete, láthatod a főszámokat!

A tétel nemcsak a teljes tervezet legjelentősebb keretösszege, de egyúttal az egyetlen olyan tényező, amely konkrét gazdaságfejlesztést szolgál. ​Illetve szolgálna. Vagyis szolgált volna. 

Aligha véletlen, hogy lesújtóan nyilatkozott a kérdésről Pintér Tamás, a "Rajta, Újváros!" Egyesület polgármesterjelöltje az Alfahírnek:

"Ez lett volna az egyetlen munkahelyteremtő beruházás a Modern Városok Program keretében Dunaújvárosban, de látszik, hogy ez is csak egy újabb hazugság volt!"

Az össz-ellenzéki jelölt szerint Dunaújváros ideális adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy egy ilyen logisztikai-ipari központot létesítsen – éppen erre alapozódott az MVP eredeti szándéka is –, hiszen a Dunával, az M6 autópályával és egyéb főutakkal való kapcsolata már létezik, ráadásul a már helyben lévő nagyobb cégek kisebb leányvállalatainak is optimális telephelyül szolgálhatott volna egy ilyen terület.

Pintér Tamás szerint minimum aggályos, hogy az iparűzési adóbevételek elmaradása nyomán évente több száz millió forinttól esik el a város, az pedig egyenesen bűn, hogy az Iváncsára költöztetett beruházás révén egyetlen munkahely sem létesül szeretett városunkban. 

Pedig a lehetőség adott volt: az iváncsai helyszínen egy török mezőgazdasági gépgyár, a Yarış Kabin már meg is kezdte az építkezést.

Az Alfahír teljes cikkét itt találod! (katt) >>

Igazi bravúr, igazi dunaújvárosikum, nem vitás.

(Fotók: Alfahír, Castellum-archív; az összeállítás a Castellum.do új, Menj el szavazni című sorozatának keretében készült! A sorozat korábbi darabjait itt érheted el!)