Önkormányzati választás: végül is ki az alkalmatlan? (vendégposzt)

Érdekes gondolatmenettel rukkol ki az önkormányzati választás előtti kampány célegyenesében Fejes László. Vendégposztjának központi eleme az élhető város fogalma – és persze az az egyszerre sajnálatos és szánalmas tényező, hogy a Fidesz egyik központi vádja egy-egy ellenzéki polgármester-jelölt ellen éppen szeretett városunk jelenlegi első emberére érvényes. Alkalmatlansági mutatók a hajtás után a "Menj el szavazni!" sorozatában.

A választási küzdelem utóbbi szakaszában egyre gyakrabban hangzik el a vád – elsősorban a jelenlegi hatalmi gócpont, a Fidesz köreiben és kivált az ellenzéki, nemritkán az össz-ellenzéki jelöltetkre vonatkoztatva –, hogy az aspiráns "alkalmatlan"; mármint egy-egy körzet képviseletére, vagy éppen egy-egy a város vezetésére.
Kettő bökkenő van az inkriminált jelzővel – az egyik szimplán nyelvtani, logikai probléma. A szó jelentését, értelmét vizsgálva a következő eredményre jutunk: alkalmatlan az, aki valamely feladatot, tevékenységet rosszul végzett, végez (vagy, szélsőséges esetben, egyáltalán nem tud, illetve tudott ellátni). A kulcs – mint sok más esetben szintén – az időtényező: az alkalmatlanság néhány szélsőséges kivételtől eltekintve csak a múltban, illetve jelen időben végzett tevékenységre vonatkoztatható teljes bizonyossággal. Magyarán: a klausztrofóbiás vájárnövendéktől eltekintve aki valamely tevékenységet eddig nem végzett, arról teljes bizonyossággal nem lehet kijelenteni,hogy alkalmatlan. Vélelmezni esetleg, de teljes teljes bizonyossággal kijelenteni: lehetetlen.

Ez eddig szimplán nyelvtani, logikai probléma. De nézzük a fogalmat konkrétan a város, még pontosabban Dunaújváros jelenlegi vezetése vonatkozásában.

Hogy Cserna Gábor (vagy még inkább: dr. Dorkota Lajos és Cserna Gábor), valamint az általuk dominált fideszes többség milyen eredményekkel irányította szeretett városunkat az elmúlt ciklusokban,  azt leginkább annak vonatkozásában lehet értékelni, hogy irányításuk alatt mennyire lett/maradt élhető a város. Az eredmény minden szempontból lesújtó – de előbb tisztázzuk a fogalmi keretet. Egy-egy település élhetőségének, belakhatóságának alapfeltétele egyfelől a meglévő adottságok színvonalas fenntartása, másrészt a lakosság igényeinek megfelelő fejlesztések tervszerű, hatékony, szervezett és maradéktalan végrehajtása.

E két fő csapásirányt vizsgálva jelenthető ki, hogy a Dorkota-Cserna páros nevével fémjelzett időszak szeretett városunk életében a stagnálás, esetenként a jelentős visszafejlődés korszakaként írható le.

Lássunk néhány tényszerű, politikai hovatartozástól függetlenül létező példát – és kérem, most valóban mindenki felejtse el a kormánypropaganda helyi leágazásának dicshimnuszait, a sebtiben elvégzett látványberuházásokat, de még a Modern Városok Programjába foglalt megvalósulatlan ígéretek tömkelegét is. (Ez utóbbiról éppen a napokban született terjedelmes poszt a Castellum hasábjain – itt olvashatod el! Öcaline) 

Az iparfejlesztés területén a rendszerváltás óta eltelt időszakban a Hankook abroncsgyárán és a Hamburger Hungária papírgyárán kívül tudatos és jelentős beruházás nem történt – miközben elsősorban a női munkaerőt foglalkoztató egységek sora szűnt meg. Szintén fontos fejlemény, hogy a miközben továbbra is a térség legfőbb foglalkoztatója maradt, az ISD Dunaferr dolgozói létszáma is  jelentősen csökkent. Az elmúlt ciklusokban meglódult a hazai iparfejlesztés, ideértve a logisztiai bázisok megjelenését és fejlődését – fájdalom, hogy ebből a folyamatból szeretett városunk teljes egészében kimaradt.

Annak ellenére, hogy ipari kultúrája és tradíciói, valamint centrális elhelyezkedése és infrastrukturális adottságai  szinte tálcán kínálták a lehetőséget!

Közeleg az önkormányzati választás, de fájdalom kimondani, a választók egy része már szavazott, méghozzá a lábával: szó szerint kilépett a városból. Elment. A fent említett alaptényezők, az elmúlt ciklusok "béna kacsa" üzemmódja, a városvezetés nemtörődömsége, tehetetlensége, kimondom, alkalmatlansága miatt drasztikusan nőtt az elvándorlás. Beszéljenek a tények: a város lakossága 1990 óta 16 ezer (!!!) fővel csökkent – a városlakók negyede távozott. Az elmúlt ciklusok új tényezője, hogy a korábbi "kitelepülés", a városkörnyéki községekig ható dezurbanizációt követően az utóbbi 10 évben már a távolabbra költözés, sok esetben az ország elhagyása volt a jellemző. Családostól mentek, és nagyon sokszor a legképzettebb, legmobilisabb, a városélet, a fejlődés szempontjából stratégiai jelentőségű réteg, és sajnos kijelenthető, szinte egy teljes korosztály tűnt el.

Pedig a lehetőségek adottak voltak, legalább annyira, de esetenként nagyságrendekkel jobban, mint egy Dunaújvároshoz hasonló adottsággal bíró településen. Amelyek – értő irányítással, átgondolt tervezés és hatékony megvalósítás nyomán – élnek és virágzanak.

Az alábbiakban néhány olyan tényezőt, teendőt sorolok föl, amelyek egyszerre gyarapítják az elmúlt ciklusok "adósságlistáját", valamint jelölnek fontos teendőket:
 – a vasműn belüli fejlesztés a továbbfeldolgozás irányába, késztermékre törekedve – ezel javulhatna a működés gazdaságossága, új munkahelyek jönnének létre, illetve a meglévő foglalkoztatottság biztonsága is növekedhetne (ehhez természetesen szükség lenne a vasmű és a városvezetés jelenleginél sokrétűbb együttműködésére – éppen a napokban látott napvilágot a vasmű közleménye arról, e szempontból milyen kritikus a helyzet)
 – új cégek idecsábítása, elsősorban a már meglévő ipari kultúrára alapozva – az előnyök kétségtelenek, annak hatásai már most beláthatatlanok, hogy ezt a munkát elégtelenül végezte a jelenlegi városvezetés
 – a fentiekkel összefüggésben az iparszerkezet javítása, új cégekkel és tevékenységekkel történő kiegészítése (e téren például környezetvédelmi berendezések gyártása vagy éppen mezőgazdasági termékek feldolgozása említhető)
 – a kis- és közepes vállalkozások létrejöttének és működésének nagyságrendekkel szervezettebb és hatékonyabb támogatása.
A cél világos – és az elmúlt évek hazai történéseinek fényében csak az a csoda, hogy éppen nálunk maradt el; olyan sokrétű iparszerkezetet kell, illetve kellene kialakítani, amely kevésbé érzékeny a gazdasági válságokra.

Történt e téren valami érdemleges az utóbbi tíz évben? A válasz sajnos egyértelmű: nem – és ne mondja senki, hogy egy ilyen stratégiai területen nincs vastagon önkormányzati feladat!

A munkahelyek, foglalkoztatás mellett a másik kardinális terület a lakhatás. E téren szeretett városunk szintén sereghajtó minden létezhető mutatóban a hasonló adotságú települések listáján. Dunaújvárosban ma már gyakorlatilag nincs bérelhető lakás, de nem is épül bérlakás (a nyugati országokban az optimális lakásösszetétel 20-30 százaléka bérlakás). A lakásépítés gyakorlatilag megszűnt, mind a többszintes, mind a családi házas formában. Nem csoda,hiszen kijelölt lakóterület és telekparcellázás sincs. Jelenleg ott tartunk, hogy akinek elhatározott szándéka, hogy a városban telepedjen le, ráadásul ezt anyagi helyzete is megengedné, gyakorlatilag az sem képes számára megfelelő minőségű lakást építeni. Nem kérdés, hogy a munkahelyek hiánya mellett ez a másik oka a lakosságszám folyamatos, immár drasztikus méreteket öltött csökkenésének.

És csak ismételni tudom magam: azt se mondja senki,hogy ebben sincsenek önkormányzati feladatok!

Mindezek nyomán a mostani önkormányzati választás "dupla téttel" bír szeretett városunk életében: sajnos odáig jutottunk, hogy nemcsak a polgármester és a képviselők kiléte a tét – sőt; egy új összetételű önkormányzatnak, egy esetlegesen újonnan fellépő városvezetésnek új irányt, új impulzusokat kell adni a város feljődése érdekében. Új stratégiára, új tervekre, új megoldásokra van szükség – éppen azért, hogy a jelenlegi, egyértelműen kedvezőtlen tendencia megforduljon, és Dunaújváros képes legyen végre valóban kihasználni remek gazdaságföldrajzi és kitűnő infrastrukturális adottságait.

Nagy kérdés, hogy sikerülhet-e – de hogy meg kell próbálni, az teljesen biztos! A jelenlegi, alkalmatlan vezetés helyett új erőkkel!

Fejes László
általános mérnök

(A vendégposzt a Castellum.do új, Menj el szavazni című sorozatának keretében készült! A sorozat korábbi darabjait itt találod - kattints értük!)