Rekonstrukció a Vasmű úton: egy lépés előre, de minimum kettő hátra!

Az utóbbi hetekben elsősorban a balesetek, valamint a munkálatok elhúzódása miatti lakossági elégedetlenség miatt került a közérdeklődés fókuszába a Vasmű út felújítása – az alábbiakban egy rövid történeti áttekintést követően a feladat műszaki-technikai hátterének megoldásaira, pontosabban megoldatlanságaira koncentráló összegzés következik; nem titkoltan a platánsor jövője miatti aggodalommal. Fejes László vendégposztja.

A Vasmű út felújítása mindig jelentős feladatot ró az aktuális városvezetésre – ugyanakkor azt is jelzi, milyen szakmai kvalitásokkal, vagy ha tetszik, vízióval vág a munkálatoknak az éppen aktuális közhatalom. A város fő közlekedési útvonaláról, egyik meghatározó közterületéről van ugyanis szó, nagyon nem mindegy, hogy ki mit kezd a terület valóságos és ezzel együtt mélyen szimbolikus terével.

Történelmi távlatok

Mindezek okán érdemes egy kicsit visszatekinteni: a városépítést követően 1980 május elsejére fejeződött be a Vasmű út első és egyúttal legutóbbi felújítása. Akkor készült leállósáv az üzletsor felőli oldalon, megszüntették a  régi, elavult kerékpárutat – a kétkerekűsök forgalmát a kis Vasmű útra terelték át. Emellett egységes aszfaltburkolatot kapott az üzletsor felőli széles járda, a platánsor fái kiemelt betonszegélyt kaptak, helyenként padokkal kombinálva (később ezekre a padokra festettek különféle palindromokat a kortárs intézet akciója során, a két kedvencem az "Ah, tán nátha!?" és az "Ékkőleszerelőkké" volt, a túlfélen, a már emlegetett kis Vasmű úton egyértelműen a "Csak a mama makacs" volt a befutó – Öcaline).

A határidő akkor sem volt véletlen – sietni kellett, a befejezés egyértelműen az ünnephez kötődött. Körülbelül ennyi  aközös az akkori és a mostani munkálatokban!

Azóta a járdát sokszor felbontották különböző közművek  miatt, helyenként megsüllyedt, az aszfalt elöregedett és megrepedezett. Az útpálya aszfaltja csúful kikátyúsodott, megrepedezett, és a teherbírása sem felelt már meg a megnövekedett gépjárműforgalomnak. Az úttest az elmúlt években már-már járhatatlanná vált, a teljes rekonstrukció pedig sokáig halogatott, komoly feladattá. Vagy tíz évvel ezelőtt tréfás kedvű gerillakertészek egy éjszaka virágokat ültettek a kátyúkba, így nyomatékosítva karakteres véleményüket. Nem kérdés: összességében indokolttá vált a Vasmű út felújítása.

Jelképek erdején át...

Az út történetét és állapotát, meg persze a korábbi rekonstrukció lépéseit ismerve nagy érdeklődéssel vártam az idei felújítást. Több más városi főközlekedési út is felújítást igényelne, de ez mégiscsak a város főutcája, valóban szimbolikus tér, érdemes a kiemelt figyelemre. Aztán megjelent a Dunaújváros című lapban Cserna Gábor polgármester "beharangozó" tájékoztatása a rekonstrukció részleteiről. Ebből egyebek mellett kiderült, hogy a platánok körüli kiemelt szegélyeket is elbontják, mondván, azok a múltat jelképezik. Most hadd ne menjek bele abba, hogy miféle jelképes jelentőséget tulajdonít valaki egy fát óvó műtárgyegyüttesnek, türelmesen vártam, hogy vajon milyen megoldás lesz helyettük. Most már látom, és nem hagyhatom szó nélkül – a helyzet ugyanis a platánokra és a városképre nézve is katasztrófával fenyeget!

Kezdjük ott, hogy a polgármester téved, amikor az előző rendszer jelképének tartja a platánok megemelt szegélyeit. Az ötlet ugyanis – hihetetlen, de igaz – nem politikai megrendelésre született; egészen konkrétan Borzavári László kertészmérnök, a Dunaújvárosi Tervező Iroda dolgozójának szakmai javaslata volt. Az elgondolás háterében pedig szimplán biológiai tényező áll, konkrétan az, hogy a platánok gyökérzete felett minden irányban épületek és burkolatok vannak, így a fák nem jutnak elegendő tiszta (eső)vízhez. A megoldás révén a szakemberek egyfelől lehetőséget teremtettek jelentős mennyiségű vízpótlásra – ezt a fák igényelték is; a szegélyek elbontása után jól látszik,hogy kisebb-nagyobb gyökeret növesztettek –, másrészt óvták a fákat a szennyeződésektől, ami főként a téli időszakban, az utak sózása miatt fenyegeti a példányokat. 
Mindkét funkció odalett a "jelképes" – ugyanakkor annál valóságosabb – bontási művelettel: most, hogy a fák körüli kiemelt szegélyek eltűntek, már nem lehet hatékonyan locsolni a platánokat – ugyanakkor a tél végi olvadáskor a sós lé a fák tövéhez folyik. Ha a következényt illetően nem is merek jósolni, a fenyegetés álláspontom szerint nyilvánvaló.

Ne a párt-, inkább a városérdek domináljon!

Elképzelhető ugyan, hogy mivel az oldalgyökerek levágásával csökken a fák gyökérzete, ezért a lombkorona méretét is csökkentve megmenthetők a platánsor példányai, de kétlem, hogy erre a szigorúan csak a vegetációs időszakon kívül elvégezhető feladatra gondoltak a rekonstrukciós tervek során.

A végén következzék egy rövid eszmefuttatás a történtek kapcsán – közvetlenül Cserna Gábornak címezve.

Polgármester Úr!

Ha a múlt jelképeit kívánja kiterjesztett értelemben eltüntetni, az nagy valószínűséggel nem sikerül, mert Dunaújváros maga is jelkép – lehet, hogy nem minden tényezőjére vagyunk és lehetünk büszkék, de a múltunk nem eltüntethető, megtagadható!
Ha politikai értelemben akarja a múltat eltüntetni, az sem sikerülhet. Akik ezt fennhangon hirdették, kivétel nélkül tévedtek, ráadásul rendre a történelem süllyesztőjében végezték.
Polgármester úr egy város vezetője, valamint egy politikai párt tagja. A két fő tényező közül rendre a második dominálja döntéseit – tévesen: városvezetőként minden esetben a várospolitikának, a helyi érdekeknek kellene a domináns elemnek lennie. Sajnos a fentebb ismertetett, összességében nem túl nagy jelentőségű, de mindenképpen sokatmondó eset is igazolja, hogy még belátni is képtelen ezt, nemhogy döntései során érvényesíteni.

Félő, hogy a Vasmű út platánjai nem dicsőségét hirdetik hatalmának – inkább mementóivá válnak. 

Fejes László
általános mérnök