Végleg (?) veszendőbe ment értékeink: a Sigray kúria (webgalériával)
Kegyetlenül erős sorozattal rukkolt ki Kuruczné Gál Kriszta a város határában omladozó Sigray kúriáról. Egy letűnt világ romjaiban is szépséges nyomai – egyelőre esély nélkül arra, hogy újból életre kel. A szerző címszavas ajánlása mellé mini webgaléria dukál – és egy nagy kérdés a végén!
Némi webes búvárkodás után – kivált a rendre kitűnő tartalmakkal előrukkoló Eldherdált örökségünk blog remek posztja nyomán – az építmény rövid története is könnyen felfejthető. A Sigray család hazánk egyik legrégebbi nemesi famíliája (az első ismert adat a XIII. század utolsó harmadában említi a névadót). Az L alaprajzú kúriát a blog adatolása szerint a XX. század elején építtette Sigray Béla – a későbbiekben jelentősen átépítették és bővítették.
Az épület, valamint a kúriához tartozó birtok egészen az államosításig Sigray Béla tulajdonában volt, később iskolának és óvodának javasolták használni, de a helyi földműves szövetkezet is szerette volna megkapni az akkor még épségben álló építményt, amely végül a a büntetés-végrehajtás egyik rabgazdaságának központja lett.
Mára a kúria magántulajdon, ám mindennapjait finoman szólva sem a "gazda gondossága" jellemzi. (És Természet anyánk lassan-lassan visszaveszi, ami neki jár...)
Mint az alábbi képekből is fényesen kitűnik, a Sigray kúria romjaiban is gyönyörűséges; nem véletlenül ajánlotta Kuruczné Gál Kriszta az itt bemutatottnál bőségesebb webgalériáját e gondolatokkal!
"Ígértem, hogy megmutatom a valamikor szebb napokat látott Sigray kúriát. Miért hagytuk, hogy így legyen? Képzeletem kiszínezte az épületet, a kertet, és nyüszítek, hogy nincs senki, aki megmentené, hasznosítaná ezt a tündérbirodalmat. Nézzétek hát!"
A teljes kollekciót itt láthatod! (katt) >>
Hadd idézzem újra, immár kérdő formában: nincs senki, aki megmentené, hasznosítaná ezt a tündérbirodalmat!?
(Fotó: Kuruczné Gál Kriszta)
