Közösségi várostakarítás – avagy a VéD történetének (eddigi) legszebb mutatványa

Öcaline • 2019. április 8. 17:31 • Közösség 0 88

Egy sima nókomment-posztot terveztem, de aztán nem álltam meg, hogy ne kerekítsem kicsit a sztorit: arról szól a mese, hogy egy közösségi felületre pakolt szemetes poszt nyomán kirobbant termékeny vita után hogyan fordul át a történet valódi, hatékony, látványos és eredményes melóba. Hihetetlen? Igen. De igaz? Pont attól szép. Továbbmegyek: példás!

Szokásos gyűjtűutam során örömmeol fedeztem föl a Vészhelyzet Dunaújváros (VéD) hasábjain egy aktivista, Anita képeit arról, hogy rendbe tették a Városháza és a kórház közötti részen a romos, elhanyagolt, szemetes területet, tudjátok, ott a garázsok melletti lejtőnél a múzeum mellett, tényleg pusztulat volt. Írtam a munka (mint kiderült, egyik) hősének, a képek készítőjének arról, hogy tervezek egy Nókomment-posztot, és arra gondoltam, hogy milyen jól jönne az ő képei közül egy, kb. azzal a körítéssel, hogy lám-lám, így is lehet.
Anita visszaírt, küldött még ezt-azt a munkálatok előzményéről, nekem meg egy idő után (elég gyorsan) leesett az állam. Az összes fázist (és hozászólást) nem adom ki, ott van a VéD-en, olvassa el, akit érdekel, de pár elemet megemlítek.

A történet eredője egy korábbi poszt, Inci volt az elkövető, arról szólt, hogy a Polgármesteri Hivatal tőszomszédságában milyen (áldatlan, ótvar, lehetne a jelzőket sorolni napestig) állapotok utalkodnak. Ez volt a kép hozzá.

A poszt megjelenése után nagyot futott a VéD-en, többen hozzáírtak, megjegyezve, hogy másutt milyen remek példák vannak (Szemétszedő Kihívás, meg effélék) az ilyen gondok-bajok orvoslására. Valahol itt lépett be a képbe Anita is, aki megjegyezte, hogy amíg a kép készítője fotózott meg posztolt, addig akár össze is szedhette volna a szemét nagyját. Inci válaszolt, idővel korrekt kis szópárbaj kerekedett – a jó ízlés határain belül maradva –, kinek mi lenne a dolga/feladata ilyenkor, tényleg élmény olvasni a szelíd osztást.

Aztán megfordult a történet, én már nem mondom meg, ki dobta be végül a közös munkálkodás ötletét, de talán mindegy is.

A másik azonnal ráharapott, megszületett a terv, és a két vitapartner vasárnap együtt, közösen belevágott. Nekiláttak, megcsinálták.

Az eredmény, túlzás nélkül, magáért beszél, és egyúttal a VéD (eddigi) fennállásának egyik legszebb történetévé kerekedett.

Egy olyan sztorivá, amelynek van, pontosabban lehet egy közvetlen (aktuálpolitikai) áthallása is, de azt egyelőre nem írom le. De nem várok sokáig, megígérem.

Most csak a hála szava legyen a két pár szorgos kéznek. Példás munka, köszönet érte!

(Fotó: Inci, Anita)

 

Kommentek