Ideje lenne megtanulnunk asszertíven kommunikálni – a legkiélezettebb helyzetekben is úgy érvényesíteni az igényeinket, hogy közben a másik fél szükségleteit is tiszteletben tartjuk. Sem az agresszivitás, sem a passzivitás nem nyerő.
A Facebook sokszor nem összeköti, hanem elidegeníti az embereket. Sokan tapasztalhattátok a hírportálunk portfóliójának tagjaként működő Vészhelyzet Dunaújváros felületén, hogy a kezdeti időszakban kis túlzással minden kóser volt, aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat a bejegyzéseket és a kommenteket olvasva, hogy időközben valami nagyon félrecsúszott. Majd beütött a krach, jött a vad migránsozás, a pártpolitikai elit csúcsra járatta a gyűlölködést. Az élmény később általánossá vált.
Agresszívvá váltunk. Nem ésszel, hanem erőből kommunikálunk.
Nem csoda hát, ha ennek fényében néhányan napról napra tudatosan egyre kevesebb figyelmet szentelünk a VéD-re, a Facebook hírfalára és még kevesebb jelentőséget tulajdonítunk az indulatos, esztelen, destruktív kommentekre.
Vitán felül áll, megtanultunk hangot adni a véleményeinknek. Csak közben marhára elfelejtettünk kritikusan gondolkodni. Egyáltalán: kritizálni. Túl azon, hogy fogalmunk sincs, mi a különbség a kritika és a vélemény között, a párbeszédet és a megértést is gyönyörűen kiradíroztuk a fogalmi készletünkből.
Így jutottunk el oda, hogy bárki, aki picit is másképp gondolkodik a világról, az hülye, csak mi magunk vagyunk helikopterek. És legfeljebb csak azokra a megnyilvánulásokra reflektálunk, amelyekkel többé-kevésbé azonosulni tudunk. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy nem pusztán csak a mi hibánk ez. A helyzet az, nem is nagyon kell a mieinktől lényegesen eltérő véleményekkel, álláspontokkal szembesülnünk, hiszen a Facebook rejtélyes algoritmusai gondoskodnak arról, hogy még véletlenül se kerüljünk saját komfortzónánkon kívülre.
Mivel a véleménybuborékjaink rabjaivá váltunk, mára már konfrontálódni sem tudunk rendesen.
Érvelve meggyőzni, hatást gyakorolni, opponálni, értékszintetizálni, érdekérvényesíteni, kompromisszumokra jutni, konfliktusokat kezelni meg aztán pláne nem.
Így ha bajunk van egy szomszédunkkal, mennyire kurva menő már a radiátorcsöveket megkocogtatnunk, és mennyire flash névtelenül üzengetnünk, nárcisztikus szellemben megfogant közleményünket társasházunk aulájába kifüggesztenünk, mintha az egy Facebook News Feed lenne.
Szignifikáns, hogy mindkét eset a Béke városrészi Precedens(!) Társasházban történt az elmúlt hetekben. Ahol én magam is élek november óta.
Az aulában kifüggesztett névtelen üzenet egészen biztosan nem nekünk szólt, az egyik szomszédunk fúrt és faragott. Shalom Alejkum!
Szerintem tök jó dolog, ha valaki pénzt és energiát fektet saját életterének komfortosabbá tételére. Be kell látnunk, hogy az esetek többségében talán nem is az a baj, hogy a szomszédunk fúr meg farag, hanem az, hogy nekünk nincs miért és miből. De erről a legkevésbé sem a lakásfelújító szomszédunk tehet.
Tartok attól, hogy a legrosszabbnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy újra emberként tekintsünk a másikra. Hogyha problémánk van a másikkal, ismét elé tudjunk és merjünk állni. Hogy
a legkiélezettebb helyzetekben is úgy érvényesítsük az igényeinket, hogy közben a másik fél szükségleteit is tiszteletben tartjuk.
Hogy azt nézzük, mi bennünk a közös, nem pedig azt, miben különbözünk. Hogy éljünk, és élni hagyjunk.
A névtelen szájhős lakótársam tökéletesen érzékeltette az aulában kifüggesztett üzenetével, mennyire pocsékul állunk mi emberek egymással.
Mindannyian nap mint nap a saját bőrünkön érezhetjük, hogy kurvára elbaszódott valami. Agresszívekké váltunk. Mindent erőből szeretnénk megoldani. Pedig valahol legbelül tudjuk, ésszel kellene.
Az asszertivitást, pontosabban a bajos helyzetek békés, egymás közötti rendezését preferálja dr. Nagy Viktor is – ráadásul jogász minőségében.
Viktor azt javasolja, hogy még mielőtt a közös képviselőhöz vagy a rendőrökhöz fordulnánk, tanulmányozzuk át alaposabban társasházunk szervezeti és működési szabályzatát. Ha szükséges, merítsünk érveket a dokumentumból.
Vegyünk visszább a házmester-tempóból.
Dr. Nagy Viktor, a Fáklya utcában felcseperedő jogász pontokba szedte nekünk, nagy körvonalakban mit érdemes tudnunk a szomszédjogokról.
> A szomszédjogi szabályokat a Polgári Törvénykönyvünk határozza meg.
> Általánosságban úgy rendelkezik, hogy a tulajdonos köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédjait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.
> A jogszabály nem határozza meg a zavaró tevékenység mértékét, illetve időkorlátot sem jelöl ki annak gyakorlására. Téves tehát a köztudatban annyira elterjedt „este 10-ig a saját lakásomban azt csinálok amit akarok” gondolkodásmód.
> Mindent összevetve de jure nem derül ki, hogy mikor valósul meg ténylegesen a csendháborítás.
> Tekintettel arra, hogy a törvény keretei ennyire tágak, a szabályok szigorítása az önkormányzatok és a társasházak szabályozási köre.
> A helyileg illetékes önkormányzati rendelet meghatározhatja, hogy az egyes körzetekben milyen időszakokban, milyen mértékű (hány decibel) lehet a zajszint.
> Társasházak esetében általában a szervezeti és működési szabályzatban fektetik le az erre vonatkozó szabályokat.
> Amennyiben a lakó ezeket a szabályokat megszegi, úgy csendháborítás miatt feljelentés tehető ellene a rendőrségen.
> Csendháborítást a szabálysértési törvényünk alapján az követ el, aki lakott területen az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, illetve a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja.
> A feljelentés előtt azonban meglátásom szerint érdemes békés úton megkísérelnünk a zavaró helyzet megoldását.
> Bár az intézkedő rendőröknek nem szokása a bejelentő nevének kiadása a zajongók számára, mégis jobb, ha az ügy el sem jut a rendőri intézkedésig.
> Próbáljuk meg először érvekkel, vagy akár a zajongó szomszéd áthívásával orvosolni a problémát. (Ha átjön hozzánk és meghallja, hogy a tőle átjövő zene szinte koncertélményt nyújt a hálószobánkban, talán lesz kedves tenni valamit.)
> Amennyiben a csendháborítás továbbra is fennáll és feljelentést teszünk, érdemes a csendháborítást bármilyen hangfelvételre alkalmas eszközzel rögzítenünk a könnyebb bizonyíthatóság érdekében.
A legfontosabb mégis az, hogy megtanuljunk végre asszertíven kommunikálni – a legkiélezettebb helyzetekben is úgy érvényesíteni az igényeinknek, hogy közben a másik fél szükségleteit is tiszteletben tartjuk.
Esetleg érveljünk, súlyosabb esetben hivatkozzunk a társasházra vonatkozó szervezeti és működési szabályzatában foglaltakra.
○ ● B E C S Ü L E T K A S S Z A
≡ UGORJ A CÍMLAPRA!
