DUDIK: minden jó, ha jó a vége – sikerrel zárt a Duna-parti fesztivál (webgalériával)
Korábban napi összegzést terveztem, drága böngészők és aranyos mindenki, de a Zélet közbeszólt: egy összeállítás során, napi bontásban, de két nagy tömbben számolunk be a Duna-partot elöntő bulicunami történéseiről. Hiperszubjektív összegzés + webképtár, második nekifutás, a végén sünvadászat!
Ha van sikersztori a közvetlen környezetünkben, akkor a DUDIK Fesztivál mindenképpen az, a nagy múltú, de az utolsó éveiben elég nyögvenyelőssé vált Főiskolai Napok jelentős fazonírozás és vérfrissítés után költözött a Duna-partra, és idén már kilencedszerre varázsol valódi fesztiválhangulatot mindazok örömére, akik fogékonyak az ilyes zajgásokra. Pl. nekem.
Elfogult is vagyok picit, ott bábáskodtam a születésnél, és bár az utóbbi években a törvényszerű ismétlődések, a jegyárak emelkedése és persze leginkább a csak úgy okán többen elkezdték ekézni a DUDIK-ot, az első két nap történései nem igazolják vissza a baszkódások jogosságát. Most csak pár érv, pontokba szedve:
– jó zenék és kiemelkedően jó hangulat, béke, barátság, mosolyok
– eszetlenül jó helyszín, most az elrendezés is patent, két színpad és közte az ellátmányok bázisai
– frankó infrastruktúra, elég wc
– remek háttérmunka a szervezés terén: pontos, precíz, észrevétlen jelenlét
– hideg fröccs
– nagyon jó kaják még mindig bőven belül a megfizethetőség határain belül
A többi már a közönségen múlik, és a közönség is nagyszerű – az első két nap tapasztalatai nyomán írom ezt, de szép esély van arra, hogy ezen a téren se változzon az alapképlet; dudikolni jó.
1. nap
A Blahaluisiana bulijának a végét csípem el, korrekt alapozás, aztán a Pentele Ska Club nagyot virít a kisebb színpadon. A Bëlga nekem csalódás, oké, az eleje nagyon megvan, de utána két laposabb eresztés, és onnan már nem lehet visszajönni a meccsbe – kár. A folytatás viszont nagyon patent, a BeatKOHO szép kerek és ütős bulit csap, aztán a Punnany Massif megkoronázza az estét nekem. Összességében erős négyes, nyitónapnak nem is kell jobb, mert akkor nincs hova fölfelé menni, az meg baj (lenne). Mutatom.
Soha szebb nyitányt - belehúz a Blahaluisiana
Pentele Ska Club: helyi erők nagy bugija!
Csúcsrajáratás - színpadon a Punnany Massif
A Szájtáti Szakállas és a Fényevők Kasztja
Soha szebb nyitányt!
2. nap
Megint kések, de a Bagossy Brothers Company gyorsan behúz, ez is nagyon fontos, olyan csapattal kezdeni, amelyik jó magasra teszi a mércét – friss, erős, lendületes buli, pocsék az idő, de innentől kit érdekel. Gyerekkorom lexebb dalait vonyíthatom végig a sátorban a Rockbox buliján (erre a nosztalgikus felhangra erősít, hogy a doboknál Fari virít!!!!), és bár nekem nem nagy kedvenc a Kowalsky Meg a Vega, de hogy van súlya, íve, lendülete a bulijuknak, az kétségtelen (oké, Kowától a folyamatos "drágám"-ozás nálam így is, úgy is kiüti a broáfmétert). A folytatás megint bitang a kisebb színpadon, a Jolly Jackers turnézáró koncerttel tért haza, meg is van minden, piáztatás, pörgés, pont az a jó kocsma-punk, ami nagyon beüt itt a nagy hidegben. Ezt a vonalat futtatja tovább a nagyszínpadon a Fish! – az első két nap eddigi legjobb buliját csapják. Mutatom a képeket!
Láttatok már fesztivált igazi punkok nélkül!? Na ugye!
Hibátlan nyitány a Bagossy Brothers zenekarral
Rockfront: gyerekkorom lexebb dalai!
Hazai pályán zárta a turnét a Jolly Jackers
Még a hosszú nyakú zebra is imádja!
Meg is van a jeles – és innen folytatjuk ma este!
3-4. nap
Ott hagytam abba pénteken, hogy irány a part, és aki aznap szintén a DUDIK Fesztivált választotta, nem csalódott: megvolt a húzónév – a Tankcsapda komplett zenekartörténeti áttekintést hozott, meg az egész programsorozat leg-leg-leg buliját –, és bár a Vad Fruttik nekem jóval, de jóval tompább volt a vártnál, akadt még meglepetés a kínálatban. Például a nagyszínpadi sorozatot kezdő Supernem a szó legszorosabb értelmében eszeveszett pörgetése, vagy – TADÁMM! – a kisszínpadon a Fatal Error zenekar, akiknek a nevét korábban még soha nem hallottam (ez persze csakis az én hibám), ehhez képest akkorát toltak, hogy tényleg majdnem leszakadt a fejem. Fiatalok, pengék, kegyetlenül eltalált témákkal és ritkán tapasztalható lendülettel jöttek – ha van/lesz olyan díj, hogy A DUDIK Felfedezettje, az biztos a Budapest-Cegléd-Debrecen tengelyen dübörgő bandának jár.
A pénteki zúzda után finomabb dallamokkal kecsegtette a szombat a finomabb dallamok híveit, nem is volt semmi baj, a Névtelen Utcával startolt nekem a napi kínálat, a Magna Cum Laude a vártnál feszesebb, rockosabb bulit csapatott, meglepően nagyot szólt Koszi Janka és csapata a kisszínpadon. És amikor már azt hittem, hogy lassan itt a vég, egy kósza sünvadász akció keretében startolok haza, na, akkor beütött a krach – színpadon az Irie Maffia, és bár én TÉNYLEG csak pár képet akartam elsütni, végül csak azon kaptam magam, hogy ott szöcskézek a hangosító sátor mellett, és igen, igen, a Baszd föl a kéket című örökbecsűre még vissza is kanyarodok a kijárattól. A sünök megvárnak, biztattam magam. Így is lett – nézzétek!
Kegyetlen menetek - itt a Supernem!
Névtelen Utca - helyi erők nagy menetelése
Tankokra várva - itt még csak készülődik a leg-leg-leg
Zenekartörténeti áttekintő a kezdetektől napjainkig
Nincs megállás, nincs punnyadás
A DUDIK meglepetése - itt a Fatal Error, hallgassátok!
Közönségkapcsolati együttható I.
Drámai felhangok - a vártnál most tompábban tolta a Vad Fruttik
Korrekt, pontos, feszes, szép - nagyot szólt a Magna Cum Laude
Az élvhajhász attitűd élő példái
Közönségkapcsolati együttható II.
Megérdemelt, szép siker a hazai pályán - Koszi Janka és csapata
Koncertnek álcázott törzsi rituálé
Csak stílszerűen - leánybúcsú a fesztiválon!
Behúz, lebilincsel, felpörget - ugráljon mindenki, színpadon az Irie Maffia!
Egy kép a tervezett "Vadállatok a városban" sorozatból - a sünöket vakuzni tilos!
Összegezve: továbbra is a DUDIK nagy drukkere vagyok – viszlát jövőre, még többekkel, ugyanott!