„Egyszerűen nem értem, miért kell titeket minden hónapban pénzzel megtámogatni” – kérdések és válaszok, na meg a novemberi mérleg

Dávid • 2017. december 1. 10:41 • Castellum 0 5

Annak ellenére, hogy novemberben elmaradt híroldalunk közösségi finanszírozási programjának többnapos, intenzív kampánya, bankszámlaszámomra az utóbbi hetekben is folyamatosan érkeztek olvasóinktól a támogatóforintok. A számok nyelvén: novemberben 9 tranzakciót és összesen 27 ezer 500 forintot könyvelhettünk el. Köszönjük! 


Az elmúlt időszakban azonban nem csak a támogatóforintok záporoztak, de a közösségi támogatással kapcsolatos kérdések is. A legtöbb érdeklődésre ugyan érdemben is igyekeztem minél gyorsabban reflektálni, most mégis elérkezettnek látom az időt arra, hogy valamennyire nyilvánosan is válaszoljak a hajtás után.

Miért maradt el a novemberi kampányotok? 

A Castellum.do Közösségi Finanszírozási Programját házon belül alapvetően én koordinálom. És koordináltam volna novemberben is, csakhogy közbejött valami, ami miatt 3 kerek hétre le kellett lépnem a hírgyár fedélzetéről. Ez a valami – ahogyan keddi újrázásom során már jól megzengettem – tulajdonképpen egy igen nagy horderejű, nem mellékesen meglehetősen stresszes költözési procedúrát jelentett; időközben a Lajos király körútról a Március 15. térre (in concreto: a Precedens Társasházba) telepedtem. 
 

Tehát nincs összefüggés a portál kedvezőtlen financiális helyzete és a háromhetes pauzád között?

Tény, mi való, nem kommunikáltuk valami jól az éterből való távozásomat, sőt, valójában sehogy sem. Így aztán szinte előre borítékolható volt, többen félreértitek a helyzetet. Éppen ezért ismételten nyomatékosítom: a háromhetes leállásom csak és kizárólag a fentebb említett költözésnek tudható be. Kedd óta ugyan új helyről, konkrétan a Március 15. téri Precedens Társasházból, de töretlen lelkesedéssel, a régi elvek mentén nyomatom az adzseszkót home office rendszerben a város egyetlen valóban pártfüggetlen, merészen kritikus, legszabadosabb interpretatív hírlapjánál. 

 

Ez mind szép és jó, de még mindig nem értem, hogy miért kell titeket minden hónapban megtámogatnom pénzzel. 

Először is: nem kell, csak lehet. Ha pénzzel is hozzájárulsz ahhoz, a város egyetlen pártfüggetlen médiuma a folytatásban is zavartalanul működhessen, azt kétségtelenül nagyra értékeljük. Az más tészta, hogy valóban a létünk a tét, így tényleg minden egyes támogató és támogatóforint számít. 
Másfelől: egy webes hírújság üzemeltetése, nem beszélve a komolyabb, úgynevezett szeriőz és/vagy interpretatív, adott esetben exkluzív tartalmak előállítása igen költséges mulatság. Nem mellesleg talán könnyű belátni, mi sem a két szép szemünkkel perkálunk a boltokban a kasszáknál, nekünk is pont annyiba kerül egy zsemle, mint bárki másnak. Saját magunk munkáltatójaként abból gazdálkodhatunk, amit megteremtünk magunknak. Üzleti modellünk pedig deklaráltan az úgynevezett crowfunding finanszírozási formára épül, így rajtatok, olvasóinkon múlik, végül miből főzhetünk. Az eredeti elképzelések szerint olvasóink rendszeres támogatóforintjaiból fedeznénk portálunk fenntartási költségeit, komolyabb hangvételű írásaink elkészítését, valamint igen, részben a megélhetésünket is. 

 

Értem én, hogy természetesen ti is pénzből éltek, a lap fenntartása és a tartalmak megkarcolása sem éppen egy olcsó móka, továbbá azt is, hogy a crowfunding voltaképpen egy új finanszírozási forma, ennek ellenére mégis miért pont az olvasótáborotokra támaszkodtok? 

Remek kérdés. Mit gondolsz, mégis kinek az érdekében  állhat egy abszolút pártfüggetlen, kompromisszummentes, merészen kritikus, alkalmanként a konfrontálódást is bátran vállaló, radikálisan olvasópárti hírgépezetet hosszabb távon fenntartani, üzemeltetni a legerőteljesebb ellenszélben is?


Világos. De ez így ebben a formában akkor sem tűnik valami nagyon jó biznisznek. 

Jól látod, tényleg nem. Ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mi ebből a munkából nem jól élni szeretnénk, szimplán csak alapfokon, szerényen megélni. Ezzel együtt legalább egy közepesen erős alternatív hírforrást/hírszolgáltatást biztosítani nektek a helyi/térségi médiapiacon. Nem véletlen dezertáltunk előző munkahelyünkről, és a legnagyobb ellenszélben, egy meglehetősen bizonytalan környezetben korántsem szórakozásból gründoltunk egy abszolút pártfüggetlen, kompromisszummentes, merészen kritikus, alkalmanként a konfrontálódást is bátran vállaló, radikálisan olvasópárti hírújságot. 

 

A jelek arra utalnak, az emberek mégsem értékelik a munkátokat. Megéri így nektek? 

Olvasótáborunk támogatási affinitásából tényleg arra lehet következtetni, nem mutatkozik különösebb igény egy valóban pártfüggetlen, kritikus orgánumra. Azonban egészen más a leányzó fekvése, ha az olvasottsági adatainkat vesszük alapul. Igaz, a rettenetesen kedvezőtlen anyagi helyzetünk révén jelen pillanatban sajnos nem tudunk olyan hatásfokon üzemelni, mint a kezdeti időszakban. (Arról nem beszélve, hogy február elsejétől egy alapjaiban újragondolt frissítési ütemezéssel szolgáltatunk, nota bene csökkentett üzemmódra kapcsoltunk.) Látogatottsági mutatóink ennek ellenére – a legnagyobb döbbentünkre – meglehetősen impozánsak. 

 

Akkor mi az oka annak, hogy az üzleti modelletek nem hozzák a megfelelő számokat? 

A válasz igen összetett, rettenetesen bonyolult. Számtalan okot és tényezőt lehetne itt és most felsorakoztatni. 

  • Az egyik például az, hogy a közösségi támogatásnak – mint egyébként egy létező, máshol meglehetősen sikeres üzleti modellnek – hazánkban nincsen hagyománya. (Ez persze nem azt jelenti, nem is működhet.) 
  • Illetve ne legyünk álszentek, megszoktuk, hogy a weben lényegében minden ingyen hozzáférhető. (Még akkor is, ha jól tudjuk, hogy ez a legkevésbé sincs így.) 
  • Nem mellékesen az újságírókba és a különböző orgánumokba fektetett bizalom is elég bajos Magyarországon. (És sajnos nem alaptalanul.) 
  • És a sor még hosszan folytatható. Mindent összevetve érthető, hogy idegenkedtek egy közéleti webes hírújság pénzzel való megsegítésétől. 

 

Ennek dacára mégis hisztek a közösség támogató erejében... 

Hinni egyre kevésbé, bízni azonban továbbra is. Egészen egyszerűen: egymásra vagyunk utalva. 


Összesen mennyi pénzre lenne szükségetek? 

Havi 200-300 ezer forintra. Műhelyünk éves szinten tehát 2-4 millió forint közötti kontingensből lenne képes kellőképpen innovatív, informatív, értékes, hasznos, magas hozzáadott értékű szolgáltatást nyújtani a hét hat napján, vasárnaptól péntekig. 

 

Azt ugyan nem állítom, továbbra sincsenek fenntartásaim, a fentiek fényében még is úgy határoztam, saját lehetőségeimhez mérten mától rendszeresen megsegítelek titeket. Hogyan lehet minden hónapban pénzzel megtámogatni deklarált céljaitokat? 

Egy végtelenül egyszerű banki átutalással – akár online is. Íme a paraméterek:
 

Számlatulajdonos 

Tóth Dávid

 

Bankszámlaszám

(K&H)  

10402568-86755482-82721003

 

(Közlemény: Castellum.do)

 

​Külföldi utalás esetén

IBAN számlaszám:  HU58 1040 2568 8675 5482 8272 1003
SWIFT/BIC kód:  OKHBHUHB



Együttműködésedet, bizalmadat ezúton is nagyon szépen köszönjük! 

Ha bármi kérdésed lenne még, ne habozz, vedd fel velem bátran a kapcsolatot!
Drótok hozzám az alábbi fényképes byline-panel alatt. 

Facebook | E-mail | Cikkek | Twitter

Kommentek