IV. Jótékonysági Magyar-Székely Jégkorong Gála: szemernyi túlzás nélkül – mindenki nyert!
Hatalmas fieszta és ragyogó meccs, torokszorító és szépségdíjas pillanatok, óriási szívek és gigantikus drukkertábor – az emlékezetes sportélmény mellett nem elhanyagolható jótékonysági akció, ráadásul egészen parádés közösségi kezdeményezés volt a IV. Jótékonysági Magyar-Székely Jégkorong Gála – először az anyaországban és rögtön szeretett városunkban. Sok ilyet még. Webgaléria.
8-5 arányban nyert a magyar válogatott a székely nemzeti együttes ellen a Dunaújvárosi Jégcsarnokban rendezett IV. Jótékonysági Magyar-Székely Jégkorong Gálán (a tervekről és a karitatív kezdeményezés részleteiről jó előre beszámioltunk itt!) , és bár gyönyörű sportpillanatok egész sorát adta ajándékba a hokiszezont záró hétfői esemény, bátran állíthatom, hogy az eredmény itt másodlagos volt. A sportág jótét célú ünnepe került fókuszba, meg a régi nagyok újra a jégen – egymás ellen, de együtt, egymásért. Nekem torokszorítóan szép volt együtt látni a Kővágó-Csata-Borsos triót a holdas-csillagos mezben, de ugyanilyen élmény volt fölfedezni, hogy sutyiban újra összeállt a második nagy dunaújvárosi aranykorszak legyőzhetetlen hármasa, az Azari-Galanisz-Kiss Ákos támadó alakzat (utánaszámoltam, még junior bajnok korukban, cca. 15 éve láttam először őket együtt – jelentem, Kiss Ákos korong után lóduló mozdulatsorát azóta is, egymillióból is megismerem). És persze a "hazai" hősök – Erdősi Tigris (aki stílszerűen az első találatot jegyezte a meccsen), meg Godó, vagyis Ladányi Balázs #11, akinek a kedvéért, most 11 perc 11 másodpercnél megállt az idő, hogy egy csarnok robbanó tapsa búcsúztassa a korszakos legendát. Vagy Palkovics Krisztián, akiről meg azt jegyezte meg némi kajánsággal P., a CsakÚjváros sportblog szerkesztő-szerzője, hogy ami nem sikerül Szabó Johnny bácsinak évtizedekig, az összejött a Vargyas Lacinak első szóra, Palkó hazai mezben (!) dunaújvárosi jégen (!!) a dunaújvárosi öltözőben!!! És a többiek, mind, Vitya, Lecsó, Soma, Toki, Pedró, aki kettő gólt jegyez ma, és a sípmesterek körében Retye, vagyis Gebei Péter, a magyar jégkorong jelenlegi legmagasabban jegyzett személyisége, akit a meccs után éppen úgy megvárunk, mint 2002-ben, az örökké emlékezetes magyar-norvég után a fehérvári csarnoknál – hitetlenkedve, büszkén, röhögve, megcsináltátok, b+, mekkora már, győztetek!
Hát, ezek a régi szép emlékek – és a jelen: egy meccs, masszív telt ház, kegyetlenül jó hangulat, és egy olyan sportesemény, amin mindenki, de kivétel nélkül mindenki győzött. Innentől meséljenek a képek!
Több maroknyi, és dehogy porlik!
Adj ki magadból mindent! Biztasd társaidat! És vigyázat, Tigris a jégen!
11.11-nél neki állt meg az idő - Ladányi Balázs #11 a gála egyik legnagyobb hőse
Minden, de minden annyira, de annyira ismerős!
Akcióban a Dunaújvárosi Vegyeskar - együtt zúg a "Nélküled"
Szép szavakkal, barátsággal - Böjte testvér is köszön és köszönt
Ide most hadd idézzem magunkat: egy a tábor, sok a zászló!
Újra úton a korong - és innentől már a meccs számít!
Kitüntetett minden pillanat
Ilyen egyszerű játék a hoki - ez itt egy gól!
Nem kétsége: Magyarország győzött, de mindenki nyert!
Köszönet mindenkinek mindenért!
Örök élmény, nem lehet vitás!
Sok ilyet még, sokszor!
Nincs ide jó végszó, vagy talán csak ennyi: köszönet mindenkinek mindenért, sok ilyet akarok még – sok ilyen kellene még!
