Trump: nem az a kérdés, vajon nyersz-e vagy vesztesz, hanem az: vajon nyersz-e? - Kitekintő

Trump elnökségétől főleg a kiszámíthatatlanság miatt tartanak a piacok, Trump győzelmének hírétől pedig az amerikai sajtó egy része lefagyott, sőt egyenesen összeomlott – írja a 444. Rövid kitekintés hangképes portréval és annál is többel a hajtás után! 

Közvetlenül ugyan semmiképp, ám közvetetten minket,
dunaújvárosiakat is érint, miképpen döntöttek
saját elnökük személyéről az Egyesült Államok szavazópolgárai.

A New Yorker „Egy amerikai tragédia”, a New York Times „Az ismeretlen országunk”, a Washington Post „Egy traumatikus kampány sokkoló véget produkált, diadalmaskodó Trumppal” címmel számolt be arról, a Fehér Házban Obamát Trump váltja. (Igaz, riválisa is legalább ugyanilyen vitatott személyiség...) 

A 444 infografikája - az elektori verseny állása elektori nézetben (Leképezve: 13:36)

Amikor már a részeredményekből sejteni lehetett, Trump lehet az Egyesült Államok következő elnöke, a piacok elkezdtek fejre állni. A dollár azért gyengült, mert a piacokon tartanak Trump elnökségétől, pontosabban az azt jelenleg jellemző kiszámíthatatlanságtól. Merthogy „egy olyan ember veszi át a világ legerősebb hadseregét fenntartó, és a világ legfontosabb pénznemét nyomtató ország vezetését, aki azzal győzte meg a választóit, hogy a régi rendet támadta” - írja summázatában Magyari Péter, a 444 újságírója. Hasonló húrokat pendített Gyulyás Márton is saját interpretatív szellemű műsorában, a Slejm – a torkon ragadt politikában. Az október 29-i epizódjában például 24 percen keresztül fejtegette, mitől, miért és hogyan képes Trump vonzóvá válni az amerikaik számára. A legfőbb konzekvenciák felsorakoztatása után Gulyás Márton hangképes portréja következik alább - benne egy raklapnyi összefüggéssel, előzménnyel és következménnyel. Utána pedig még én elmélkedek néhány sorban.   

• 1. Trump támogatói: iskolázatlanabb szakmunkások, akiket kedvezőtlenül érintettek a globalizáció (és a neoliberalizmus – a szerk.) gazdasági kihatásai. Ez azonban nem ennyire leegyszerűsíthető, mert valójában: 
• 2. legitimációjának legfőbb motívuma az elégedetlenség. Mégpedig az uralkodó politikai elit elutasítottsága. 
   
• 3. Trump hosszú évtizedek óta része, mi több, megkerülhetetlen figurája az amerikai közéletnek (ergo: ismert), mégsem a megbélyegzett, lejáratott politikai elit táborából került ki jelöltként. Voltaképpen: kívülről, kibicként pottyant a politikai szférába amolyan „ártatlan új fiúként”
   
• 4. Trump módszeresen kialakított – a könyörtelen, de céltudatos, rendkívül határozott üzletember – imázsa kifizetődött:  a sikeres emberről, a sikeres vállalkozóról többen úgy gondolják, az Egyesült Államokat is újból naggyá teheti. Másképp: ahogyan magát is jól felépítette, úgy az országukat is képes lehet. Trump kommunikációs stábja is jól ráérzett erre, így aztán kampányának jelmondata is ezt az érzetet erősítette: „Tegyük ismét naggyá Amerikát!”  
   
• 5. Egyszerűen, nyersen, felszabadultan és durván fogalmazza meg véleményét, álláspontját, üzeneteit. Az elenyésző értelmiségieken kívül ez sokaknak tetszett/tetszik.
   
• 6. Bár az emberek nem bíznak meg Trumpban, mégis úgy gondolják: őket, „a keményen dolgozó kisembereket” egyedül ő, vagyis Trump képviseli.

Az amerikai elnökválasztásokra jellemző: az egész a legkevésbé sem
a jól összeállított stratégiákról, a képviselt modellekről,
a vallott irányokról szól, sokkal inkább az arculatról, az imázsról,
a marketingről.

Így aztán a szereplők nevéhez fűzhető konkrét elképzelések, víziók, tervek (magyarán: a pártprogramok) nagyon keveseket, a szavazópolgárok mintegy 3 – 5 százalékát, az értelmiségiek egy kisebb részét érdekli csupán. Nincs ez másképp egyébként Európában sem. Könnyű belátni: Magyarországon sem a józan ész, a realitások, pláne nem a szakmailag is releváns stratégiák határozzák meg az urnákhoz járulók végső döntéseit. (Ezért sem mindegy például, ki diszponál majd a KNYKK autóbuszainak hirdetési felületei felett.) Nem kell sem itthon, sem máshol proaktívnak lenni ahhoz, hogy választást húzzon be valaki. Elég, ha eladja magát a többségi társadalomnak. A Coca Cola előállítása sem egy roppant költséges móka, mégis elég sokat perkálunk érte a kasszáknál: a márkát meg az azt megalapozó marketinget fizetjük meg, nem magát a terméket. Hasonló a helyzet a politikusok, a politikai alakulatok esetében is. 
 

Valami véget ért 

És ha már proaktivitás: egyre inkább kitűnik, a hagyományos politikai formákat és formációkat egyre erőteljesebben ignoráljuk – a trendről még jóval az amerikai elnökválasztás, sőt a hírhedt dunaújvárosi időközi választás vagy éppen az októberi népszavazás előtt írtam a WTF | Y: kiábrándultak a politikából a fiatalok című opuszomban errefelé. Mostanára az is jól látszik, az áprilisban publikált dolgozatom tanulságai nem csupán a fiatalabb generációk esetében tűnnek helytállónak. Érdemes lehet tehát újraolvasni, esetleg újraértelmezni az ominózus írásomat ide kattanva. 

>A szerző a facebookon > A Castellum a facebookon

> A Vészhelyzet a facebookon