A müncheni támadás – rendhagyó nézőpontból, "apa szemével" (vendégposzt)

Öcaline • 2016. július 26. 18:01 • Közösség 0 31

Kerültél már hasonló helyzetbe? Mit tennél a helyében? El tudod képzelni? Amint arról már beszámoltunk, dunaújvárosi érintettje is akadt a bestiális müncheni vérengzésnek múlt pénteken – Nyerki Emil zürichi kutatói ösztöndíjprogramja közepette kirándult a bajor nagyvárosba, s lett akaratlan fültanúja és szerencsére csak közvetve ugyan, de mégis elszenvedője a borzalmaknak. Szülei itthonról tartották a lelket a fiatalemberben – édesapja érzékletes beszámolót írt nekünk a kritikus órákról Péntek esti frász a hajtás után – Dr. Nyerki Emil vendégposztja.

Már "nagyon péntek" volt. Húzós hét után fáradtan, nyűgösen, a fürdőkádból kimászva érdeklődésem az alapvető biológiai szükségletekre korlátozódott. Kaja, alvás.  A telefont is inkább csak megszokásból nyomkodtam, céges mailbox, facebook, Spiegel Online. Az utóbbi főcímét olvasva ledermedtem: "Lövöldözés egy müncheni bevásárlóközpontban" – a büdös francba, a gyerek a hétvégére éppen Münchenbe indult! Azonnal keresem a facebook-on, az utolsó bejelentkezése 3 órával ezelőtt volt. Ez nem cáfol és nem bizonyít semmit. Remegő kézzel tapizom a telót, 

"merre vagytok, pls SOS bejelentkezni, thx". 

Mivel az egy családra eső majrémennyiség konstans, nem segít a helyzeten, ha nejemet idő előtt (értsd alatta: mielőtt gyermek előkerül, és közli, hogy kutya baja) bevonom a történetbe. Már elképzeltem a nagyjelenetet: "figyelj, van egy jó meg egy rossz hírem: A rossz, hogy lövöldözés volt Münchenben, a jó, hogy gyerekkel beszéltem, semmi baja".  A táncrendbe az aggódó nagymama kavart be, aki nejemet felhívva érdeklődött sorsunk, különös tekintettel unokája felől. Ebben a pillanatban kicsavartam telót a nej kezéből, beleüvöltöttem, hogy "a gyerek jól van, téma lezárva". Ez így kevés volt, a nagymama nem vette a lapot, elkezdte mesélni, mit látott a híradóban Münchenről. Bukott  a Nagy Terv. 

Helyszíni szemle Helyszíni szemle

Újabb idegtépő tíz perc telik el, ismét telefon, a gyerek a vonalban! A nej nem találja kihangosítás gombot, úgy remeg a keze. Aztán csak sikerül hallható összeköttetést teremteni. A történet a vasárnapi posztban részletesen megtalálható, a lényeg: nyolc társával 

két utcányira a véres eseményektől 

egy étteremben rekedtek, mindenütt rendőrök, tömegközlekedés nincs, szállásuk a város másik végén. És nem tudják pontosan, mi történik. Első – és helyes – reakcióként, költségérzékenységét feladva aktiválta telefonján a külföldi elérést, így nem volt wifihez kötve a kommunikációja.
Gyorsan tisztázzuk a technikai dolgokat: a telefon feltöltve, a pótakku véletlenül zsebben, okos használat mellett sokáig kibírja. Átállunk élőszó helyett facebookra. Nappalink átalakul információközponttá, az egyik gépen a SpiegelOnline folyamatosan frissülő közvetítése rendőrségi twitter üzenetekkel, hírekkel, a másikon facebook. Egy darabig a tévé is bekapcsolva, nem sokat segít, mi többet tudunk. Migráncsok most nem érdekelnek, tévé off. Aktuális tájékoztatást kiküldöm, reális helyzetértékelés: minden zárva, tömegközlekedéssel reggel előtt nem fognak eljutni szállásra. Eszetekbe ne jusson kimenni az étteremből, az állig felfegyverzett rendőrök három terroristát keresnek! (Akkor még három, "hosszú puskával" menekülő elkövető után folyt a hajsza – a "terror" és az "ámokfutás" közti különbségről a nyelvészeti vita csak szombaton délután kezdődik)  

Rendkívüli állapot Rendkívüli állapot

Az étterem személyzete is így gondolja, lezárják az utcafrontot, a bent lévőket a belső udvarba terelik.  20.49-kor jön az üzenet: "Amint a zárást feloldják, programkoordinátorok jönnek értünk." Eddig jó, nem egyénileg kell egy felbolydult város másik végére éjjel átjutni. Nézzük a többieket! Kilencen vannak a csapatban, közöttük néhány hölgy. Ahogy fiamat ismerem, az egójára lehet hatni: "Ügyesen, higgadtan. worst case ott ültök reggelig. Kurva nagy a készültség, az autópályán mennek be a környékről a rendőrök. Attól félnek, hogy lesz egy második akció. Legyél a higgadt, profi lovag, ezzel lehet csajozni is."   
Negyed tízkor már egy hatodik emeleti magánlakásból jelentkezik be, itt én értetlenkedem egy sort, mire a világ legtermészetesebb hangján közli: "német srácok szóltak, hogy menjünk fel, ott biztonságosabb". Az alkalmi 

#opendoors közösségi kezdeményezés 

órák óta működik, a hazajutni nem tudóknak kínáltak fel ezen keresztül éjjeli szálláslehetőséget, a gesztus ettől függetlenül megdöbbent. Kilenc, fiatal külföldi, káeurópaiak, mediterránok, írek. Terroralarm kellős közepén – és a német srácok szóltak. Ez ilyen egyszerű? Közben friss hírek a Spiegelen, egy elkövetőt elfogtak – később kiderült, hogy nincs több.   
Háromnegyed 11 körül "ügyeleti" üzemmódba kapcsolunk, nem akarjuk zavarni a spontán kialakult  nemzetközi házibulit. Felszínes szendergésben pittyen 0.15-kor az sms: "kaptunk spéci taxit, a hotelben vagyunk. holnap megyünk haza!"  Ez így nem egészen pontos, visszakérdezek: "vagyis benn vagytok a saját szállodátokban, és szombaton (ami 0.15-kor már ma!) mentek vissza Zürichbe?" A válasz egy rövid "jepp", amit én a közöttünk lévő generációs-kommunikációs olló ellenére "igen"-nek vélek. A vasárnapi posztban olvasható további történet a buliról és a csapatszellem növeléséről már nem szülői téma. Alhatunk.

Koszovó gyászol... Koszovó gyászol...

Tanulság? Talán annyi, hogy bárhol, bárki kerülhet hasonló helyzetbe. Aki rokonát, gyerekét hosszabb-rövidebb időre a határon vagy akár csak a kapun kívül tudja, lélekben fel kell készülnie a váratlan helyzetek kezelésére. És arra, hogy tegyen bármit, kommunikáljon bármit, a helyzet megoldásához csak asszisztálni tud – péntek este ez volt a legnehezebb.

> Hírmix: katt ide a nap további híreiért!
> Ne maradj le semmiről, kövess minket a facebookon is! 
> Legyél te is a Castellum helyzetjelentője - vár a VéD!

Kommentek