Premier előtti sorozatunk második darabjával jelentkezünk, drága böngészők és aranyos mindenki – a Castellum.do olvashattok részleteket Kálnay Adél új, "együttolvasós" meseregényéből. Az Embermesék, tündérmesék című kötet a könyvhétre időzítve jelenik meg; a fejezet mellé bónuszként bemutató infókkal szolgálunk!
Amint arról már beszámoltunk, új kötettel, méghozzá "együttolvasós" családi mesekönyvvel jelentkezik Kálnay Adél: a városunkban élő József Attila-díjas író a könyvhétre időzítve jelenteti meg Embermesék, tündérmesék című meseregényét. A Castellum.do "premier előtti" akcióval jelentkezik – exkluzív sorozatunkban három részletet közlünk a bemutatás előtt álló műből. Mielőtt a második felvonásba kezdünk, lássuk gyorsan, mikor és hol találkozhat a közönség a mesés könyvbemutatókkal: június 7-én, azaz jövő kedden debütál az új kötet Szegeden, ahol a könyvheti sorozatban találkozhat a közönség először Kálnay Adél meseregényével: a Somogyi Könyvtár Hangoskönyvtárában kezdődik egy foglalkozás 13 órától, nagycsoportos óvodásoknak és felnőtt érdeklődőknek. A második felvonás helyszíne Székesfehérvár lesz június 11-én, szombaton, ahol a Főtéren esedékes könyvheti forgatag részeként Sohonyai Edit író beszélget a szerzővel és a könyvet illusztráló Mészáros Erzsébettel 16 órától. Következzen végre a fejezet – íme!
(Mészáros Erzsébet illusztrációja)
Veronika Tündérországban
Történt, hogy egy esős őszi nap reggelén, Veronika nem úgy ébredt, mint máskor. Anya nézte a homlokát, csillogó szemeit, s rögtön tudta, hogy lázas a kislánya. Mivel úgyis kísérni kellett Danit az iskolába, hiszen büszke első osztályos volt már vagy két hete, most nem az ABC - be vették az irányt, mint eddig minden nap, hanem az orvosi rendelő felé.
Szerencsére nem voltak sokan, Veronika ugyanis nagyon rosszul érezte magát, s ez anyát eléggé megijesztette.
– Nem tudom, mi lehet ezzel a kislánnyal – nézett aggodalmas arccal a doktor bácsira – nem köhög, az orra sem folyik, de nagyon lázas már most reggel.
A doktor bácsi megsimogatta Veronika bágyadt arcocskáját, megnézte a torkát, megnyomkodta hasát, tarkóját.
– Úgy látszik, ez vírusfertőzés, csúnya a torka és ez magyarázza a magas lázat is. Sok folyadékra van szükség, C vitaminra, s ha túl magas a láza, lázcsillapítóra - magyarázta a doktor bácsi anyának, majd Veronikához fordult:
– Tudod mit Veronika, feküdj nyugodtan az ágyban, hallgass valami szép, halk zenét, s három nap alatt meggyógyulsz, rendben?
Otthon anya limonádét csinált, alaposan kiszellőztette a szobát, s ágyba fektette a kis beteget. Veronika engedelmesen feküdt, hallgatta a kellemes, lágy zenét, nézte az ablaküvegen lecsorgó esőcseppeket. Egyszerre csak érezte, hogy az ágya megemelkedik, majd szelíden ringva ellebeg az ablak felé. A csodálkozástól szóhoz sem tudott jutni, s máris átlebegett az üvegen, anélkül, hogy bármi baja lett volna. Csodák csodájára kint már nem esett, s ő az aranyló napsütésben szállt a fák fölött, az utcák fölött, a város fölött, a hegyek fölött egyre magasabban és magasabban. Veronika egyáltalán nem félt, sőt nagyon élvezte az utazást. Felült az ágyon, lábait belelógatta a levegőbe és egyre vidámabban nézelődött. Amikor már éppen elunta volna a nézelődést, és eszébe jutott, hogy vajon hová repíti őt az ágya, egy gyönyörű vízfüggönyhöz ért. Olyan volt ez, mint az eső, csak sokkal sűrűbb és csillogóbb. A következő pillanatban az ágy átlibbent ezen a függönyön, aztán lassan ereszkedni kezdett. Egy nagy tisztáson ért földet, s karnyújtásnyira egy ékes, karcsú palota állt.
Veronika leszállt az ágyról, s kíváncsian közeledett a palota felé. Ebben a pillanatban kinyílt a palota ajtaja, s rengeteg tündér rajzott ki rajta, kicsik és nagyok, ismerősek és ismeretlenek. Köztük ott futottak Veronika tündérei is, akiket már volt szerencséje megismerni.
– Isten hozott Tündérországban! – kiáltották feléje messziről, csengő hangon.
– Ó, hát ez Tündérország? – csodálkozott Veronika – ti itt laktok, ezen a gyönyörű helyen?
– Itt bizony, s gondoltuk, éppen ideje, hogy meglátogass bennünket.
– Hát igen, én most beteg vagyok, lázas, és nem is tudom, hogy kerültem ide . . .
– Mi segítettünk, és majd vissza is viszünk. Tudjuk, hogy beteg vagy, s azt gondoljuk, itt könnyebben gyógyulsz.
Megfogták Veronika kezét szelíden két oldalról, s egy madárdalos, árnyas ligetbe vezették. Ott egy függőágyba fektették, lágyan ringatták, s énekeltek neki.
– Jaj, anya mit szól, ha nem talál az ágyban! – jutott eszébe Veronikának.
– Ne aggodalmaskodj, csak pihenj és gyógyulj! Anya nem vesz észre ebből semmit!
Veronika megnyugodott, s tovább hallgatta a tündérek énekét.
Anya időnként be - benyitott a szobába, s látta, hogy kislánya békésen alszik. Ahogy telt az idő, légzése egyre egyenletesebbé vált, arcáról eltűntek a lázrózsák. Anya megsimogatta kislánya arcát és megkönnyebbülten felsóhajtott.
Kapcsolódó tartalom:
Kálnay Adél: Dani nem akar kistestvért
