Új kötettel, méghozzá "együttolvasós" családi mesekönyvvel jelentkezik Kálnay Adél: a városunkban élő József Attila-díjas író a könyvhétre időzítve jelenteti meg Embermesék, tündérmesék című meseregényét. A Castellum.do "premier előtti" sorozattal jelentkezik – három részletet közlünk a műből. Itt az első!
Hogy mi az Embermesék, tündérmesék című meseregény? Íme, a kötet beharangozója – amely szerint Kálnay Adél új, az idei könyvhétre napvilágot látó műve egy egyre bővülő család meséje.
"Ebben a családban a gyerekek állandó kapcsolatban vannak a tündéreikkel, akik beavatják őket titkaikba, segítenek, ha szükséges. A mindennapi történések bizonyítják, hogy sokszor nem könnyű gyereknek lenni, s eligazodni a világban. Ilyenkor jó, ha van egy tündére az embernek. A gyerekek azonban nemcsak a tündéreikkel tudnak beszélgetni, hanem Artúrral is, a fekete rigóval, s Csipkerózsikával, a bánatos szemű kutyával. Mi pedig együtt izgulhatunk a szereplőkkel, hogy milyen lesz az új kistestvér, sikerül-e a tündérszüret, életben marad-e Artúr, lesz – e helye Csipkerózsikának, felépül-e a régóta vágyott ház, jó földbe kerül-e a tündérfa magja.
Ez afféle „együttolvasós” könyv, anyával, apával. Szinte minden helyzet ismerős lesz gyermeknek, szülőnek egyaránt, ismerős és tanulságos. A tündérek pedig varázslatossá is teszik.
Hatvanegy történet titkokkal, izgalmakkal, humorral."
(Mészáros Erzsébet illusztrációja)
Dani nem akar kistestvért
Dani kedves szőke hajú kisfiú volt. Anyával és apával élt egy parkra néző, első emeleti lakásban. Nem volt neki semmi gondja, amíg egy napon anya ölébe nem vette és azt nem mondta neki:
– Kisfiam, Danikám! Mit szólnál egy kistestvérhez? Ugye örülnél neki?
– Hogyisne! Majd szétszedi minden játékomat, nem hagy békét, adnom kell neki a csokimból! – sorolta, s mélyen hallgatott tiltakozásának legfőbb okáról. Mert bizony legjobban anyát féltette. Milyen jó volt nekik eddig együtt! Hozzábújhatott, ölébe ülhetett, átkarolhatta a nyakát, senki másé nem volt anya, mióta csak megvan, csakis az övé. Neki mesélt esténként, neki fogta a kezét, ha beteg volt, őérte aggódott, rá mosolygott a legszebben! Most pedig jöjjön egy másik gyerek és elvegye tőle anyát, de legalább a felét?! Szó sem lehet róla!
Anya türelmesen magyarázott, elmondta, milyen jó lesz, ha együtt játszanak, ha együtt mennek mindenfelé, hiába!
Amikor pedig egy napon anya mégis azt mondta neki, hogy hamarosan kistestvére lesz, nagyon megharagudott.
– Nahát, én ebbe nem is egyeztem bele! – kiáltotta és mérgesen nézett anya szépen gömbölyödő pocakjára.
– Danikám, ez most már így van, barátkozz meg a gondolattal! – kérte anya szelíden.
Teltek, múltak a napok, hetek, de Dani nem tudott örömmel gondolni leendő kistestvérére. Igyekezett pedig, mert látta, hogy anya és apa is szomorúak emiatt. Egy csillagfényes éjszakán azonban történt valami. Dani arra ébredt, hogy simogatják az arcát.
– Biztosan anya az – gondolta csukott szemmel –, jött betakarni, ahogy szokta.
Már fordult volna a másik oldalára, amikor hűvös szellő érintette meg, és egy soha nem érzett kellemes illat úszott körülötte. Kinyitotta a szemét,és két tündéri szépségű lényt pillantott meg. Ott ültek az ágy szélén, egyikük keze Dani vállán nyugodott, másikuk egy apró babát ölelt magához.
– Kik vagytok ti? – suttogta Dani.
– Nem ismersz meg? – kérdeztek vissza mosolyogva a tündérek – pedig amíg kicsi voltál, téged is így tartottunk. Mi olyan gyerekek dajkái vagyunk, akik még nem születtek meg.
– Nahát! – ámult el Dani – és ki az ott a kezedben?
– Ez az aranyos baba? Hát a kistestvéred. Gondoltuk, megmutatjuk neked, bár nem szabályos. Nemsokára meg fog születni. Már alig várja. Sok helyre mehetett volna, de ő hozzátok akar, és tudod, ki miatt? Miattad!
– Miattam? Hogyan? Miért? – álmélkodott Dani.
– Azt akarja, hogy te légy a testvére, ilyen egyszerű – mosolygott titokzatos arccal a tündér, de most már aludj, legyen elég, amit láttál.
Dani szeme lecsukódott, s a hasára sütött a nap, mire kinyitotta.
– Láttam a kistestvérem újságolta meglepett szüleinek, láttam, nagyon aranyos, s azt akarja, hogy én legyek a testvére! Bizony!
– Vajon mit álmodott ez a gyerek? – töprengett apa.
– Nem tudom – felelte anya a lényeg, hogy végre elfogadta a kistestvérét, már úgy aggódtam.
Szeretettel ölelte magához Danit, hadd legyen a testvéréhez minél közelebb.
(Folytatjuk)
