Dunaújvárosi Vegyeskar: örök élmény, örök emlék a svájci-francia turné (vendégposzt)

Ritkán adatik meg egy tartalomszolgáltatónak, hogy egy karnagy osztja meg élményeit hasábjain egy turné legfontosabb állomásairól – itt a kivétel! Hajtás után Könyves Ágnes, a Dunaújvárosi Vegyeskar egyik szakmai irányítója eleveníti fel emlékeit a kórus Svájcban és Franciaországban tett vendégszerepléséről. Fogadjátok szeretettel - tanulságos!

Hajnali indulás és 18 órás maratoni út után érkeztünk meg a május 3-án Genis Pouilly-be (Franciaország), ahol hat éjszakát tölthettünk el egy kedves kis apartman-hotelben. Rövid pihenő után május 4-én délelőtt megcsodálhattuk Genf belvárosát, kellemes sétát tettünk a Genfi-tó partján, a távolban láttuk a Mont Blanc hófödte csúcsát, és énekeltünk az óváros legmagasabb pontján álló, a XII. században épült St. Pierre-katedrálisban, ahol 

Kálvin János maga is prédikált 

a szószékről. A Magyar Himnusz hallatán az éppen a templomban tartózkodó látogatók is igen elérzékenyültek. A "helyszínbejáró ismerkedés" után találkoztunk a Maison de la Radio-ban – New York óta először – a vendéglátó francia Jean-Philippe Rameau Kórussal és kedves karnagyaikkal, Jonathan Griffith-el a DCINY vezető karnagyával, valamint a másik velünk együtt fellépő kórus, a svájci Choeur de Saubraz tagjaival. Estére megérkezett a Genf Kamarazenekar és kedvenc szólistáink is: a bagdadi születésű Baidar Al Basri – népénekes, a svájci-cseh származású Héléne Cajka McClellan – alt, a walesi Rhys Meirion – tenor, és a francia-svéd Emerik Malandain – bariton. A több mint hat órás próba után kimerülten, de a jó munka által érzett örömmel tértünk nyugovóra.

A Bartók téri Victoria Hall-ban debütáltak!

Újabb próba várt ránk másnap délelőtt, már a Bartók Béla téren (!) lévő Victoria Hall-ban. A koncertterem csodálatos, kiváló akusztikával. A 160 énekes épphogy elfért a színpadon. De még nem ejtettem szót a művekről, márpedig ez a legfontosabb. Három nap alatt háromszor énekeltük el a walesi származású Karl Jenkins két oratórikus művét: Arany János A Walesi Bárdok című költeményére írt kompozíciót és a híres Stabat Matert. A Walesi Bárdok mind Svájcban, mind Franciaországban 

ősbemutató volt, méghozzá óriási sikerrel! 

A Victoria Hall-beli koncertről CD-felvétel is készült. 
A második koncertre május 7-én Divonne-ban került sor az Esplanade du Lac-ban. A dunaújvárosi Dózsa Mozi nagyterméhez tudnám hasonlítani, csak persze felszereltségében nem mozi, hanem hangversenyterem. Teltházas koncert volt, óriási sikerrel. És egyre nagyobb gyakorlatot szereztünk a több órás állásban. A próbák és az előadások, úgy cirka napi 5-6 óra állást jelentettek a kórustagok számára. És nem kevés időskorú énekes is színpadra állt! Mindnyájunktól óriási teljesítmény volt ez, mind állóképesség, mind koncentráció terén, nem beszélve az előzetes felkészülésről, a több órás próbákról.

Ősbemutatón énekeltek!

A legjobban sikerült koncert a harmadik volt Morgesben, a morgesi templomban. Kiváló akusztikával, megfelelő hőmérséklettel. (Ugyanis odakint nyári idő volt nappal. Jól esett végre a templom hűvössége.) A koncert óriási ovációval ért véget, a közönség nem akarta elengedni a szereplőket. Az ember úgy gondolná, ahogy haladunk az időben, egyre fáradtabbak vagyunk, egyre nehezebb koncentrálni, megfelelni. Ilyenkor felmerül a kérdés: milyen lesz a koncert, meg tudunk felelni az elvárásoknak? Képzeljék, igen! Hihetetlen volt! Az összes énekes, a zenekar, a szólisták és a karmester is 

a legjobb formáját hozta 

a templomban. A dinamikák csodálatosak voltak, az intonáció a helyére került, a korábbi hibákat kijavítottuk, a fáradtság nyomtalanul eltűnt. A záró fogadáson nem győztük egymást hátba veregetni, hogy lám, milyen ügyesek voltunk! A közönség állva tapsolt, tombolt, mindenki eufórikus hangulatban, csodálatos élménnyel hagyhatta el a templomot. 
Mióta hazajöttünk, rengeteg kép felkerült a facebook-ra. Nézelődjenek! Érdemes.

Eufórikus, tomboló siker - állva tapsol a Morges-i közönség!

Úgy érzem, fontos megemlíteni, hogy a Dunaújvárosi Vegyeskar a svájci és francia sajtóban is képviselte városunkat, országunkat. Visszavárnak bennünket, további sikeres, újabb közös koncertekre. Jonathan Griffith nagyon elégedett volt a magyar énekkarral, csodálatos hangzásával, érthető szövegmondásával. És vár minket New Yorkban! És bár én írom e kis összefoglalót, meg kell emlékeznem a karnagyok munkájáról is. A lengyel származású karnagynő, Malgorzata Digaud fantasztikus dinamizmussal és hozzáértéssel segítette a kórusmunkát. Nekem pedig a próbák és koncertek előtti beénekeltetés tisztsége jutott, ami nem volt egyszerű 160 énekesnél, de a koncentrált, összeszedett figyelem segítette a munkát. Még a szolmizációs kézjelektől sem rettentek meg a kintiek! És akik a háttérben segítettek még, a két férfi karnagy: Eric Digaud és Kurucz Gergely. Az ő áldozatos munkájuk, betanítói feladatuk is kellett a sikerhez! Köszönjük nekik! Mivel az egész sikersorozat 2014-ben kezdődött New Yorkban, Horváth Péter karnagy vezetésével, neki is köszönetet mondok. És persze a két fő szervezőnek: köszönet jár Ácsné Tóth Erika kóruselnöknek és Suhay Gabriella gazdasági vezetőnek, akik végig koordinálták az egész projektet, a busz szervezésétől a kottarendelésen át a rengeteg levelezésig, kapcsolatépítésig. Hálás köszönet nekik!
És végül engedjék meg, hogy a turné főszereplőihez szóljak: kedves kórustagok, további szép sikereket kívánok mindnyájunknak szeretettel!

Könyves Ágnes
karnagy

Mit tehet mindehhez a vendégposzt szerkesztője? Nem sokat - talán csak ennyit: további sok sikert a kórusnak, hadd vigyék sokfelé a város jó hírét!

(Fotók: Jean-Philippe Rameau Kórus)

> Hírmix: katt ide a nap további híreiért!
> Ne maradj le semmiről, kövess minket a facebookon is! 
> Legyél te is a Castellum helyzetjelentője - vár a VéD!