Kutyamérgezések: "Két csodás állat gazdája voltam..."

Felkavaró poszt, következik, kedves olvasók, de az elmúlt hónapokban állítólag nem egyedi eset a városban és a térségben, hogy kutyákat mérgeznek meg lelketlen embertársaink (már ha érdemesek erre a kitüntető címre az elkövetők). A hajtás után egy gazda érzelmektől fűtött vallomása – és nagyon halványan a remény szikrája is, hogy hátha a nyilvánosság nyomán elretten az elkövető.

Megrázó levéllel találta meg a Castellum műhelyét Kóty Zsuzsanna Éva, és bár így ünnepek előtt minden, de tényleg minden a szeretetről kéne, hogy szóljon, egy percig sem gondolkodtam azon, hogy közzétegyem-e a városban és a térségben az elmúlt időszakban történt immár sokadik kutyamérgezéses esetről szóló írást. Felkavaró poszt következik – de talán hozzájárul ahhoz, hogy az eset nyilvános taglalása nyomán elretten a hasonló cselekményektől a lelketlen elkövető.

"Két csodás állat gazdája voltam, Luna úgynevezett tricolor beagle, Turbó bicolor beagle – még mindig nem tudom fájdalom nélkül leírni, hogy volt. Luna a lehető legszebb karácsonyi ajándék, a gyerekeknek vettem. Nagyon okos jószág, rengeteg dologra megtanítottam, majd Turbit örökbe fogadtam, társnak Luna mellé. Imádták egymást; Turbi az elején sokszor megszökött rácalmási házunktól, de rájött, hogy itt szeretik, így idővel elmaradtak a 'lógások', aztán ő is sok mindent megtanult. 

Itt még teljes az idill...

Luna három éves múlt októberben, Turbi márciusban múlt négy – Luna kölyökként, mindössze nyolc hetesen került hozzánk, velünk nőtt föl, tőlünk tanult mindent, teljes jogú családtag és igazi házikedvenc volt – és az lett Turbi is! Őt tavaly januárban hoztam el a menhelyről, nagyon jó döntés volt, a két kutya imádta egymást, őszintén mondom, én magam is sokat tanultam tőlük – igazi kutyabarátot faragtak belőlem. Kölcsönös volt a szeretet, pozitív megerősítésen alapuló kiképzést adtam nekik, hihetetlen, mi mindent tudtak, főleg Luna, hiszen őt egészen kicsi kora óta tanítottam.

Luna, már a mérgezés után

Hihetetlen, mi rejlik egy-egy ilyen állatban – és felfoghatatlan, hogy már mindkettejükről múlt időben kell írnom! Lunát november végén, Turbit a napokban mérgezték meg; mindkét állat borzalmas fájdalmak közepette pusztult el. Én pedig nem tudom, csak sejtem a lelketlen cselekmény okát: amikor elhoztam Turbit, nem tudtam, hogy hogyan ugat. Lunusnak szép öblös, beagle-re jellemző dallamos ugatása volt, de szegény Turbi ha belelendült, akkor élesebb hangja volt. Azt gyanítom, a mérget neki szánták, csak Luna ette meg – így ő pusztult el előbb. Turbi egyedül maradt, állítólag amikor nem voltunk itthon, sokat ugatott. Korábban egyébként, amikor hazajöttünk, akkor ők bent voltak, tehát senkinek nem zavarták az éjszakai nyugalmát – de gondolom, nap közben sokat ugatott Turbi, ezért ő is kaphatott egy adagot.

Turbi - nincs és nem is lehet mentség

Szörnyű haláluk volt – Turbit ma temettem el, reggel altatta el az állatorvos; éjszaka négy borzalmas görcsös rohama volt, az egyik közel két órán át tartott. Tehetetlenül őriztem egész éjszaka. Lunuskám november végén ugyanígy ment el.
Győri Balázs volt az orvosuk, nagyon sokat köszönhetek neki. Amikor ma reggel olvasta az üzenetemet, rögtön jött segíteni – ő is értetlenül áll a dolog előtt. Azt mondta, megírja a jelentést, és elhatároztam, hogy ennek birtokában utána feljelentést teszek – igaz, nem sok értelmét látom, mert lehet, csak egy döglött akta lesz...
Őszintén szólva jobban hiszek abban, hogy itt, a nyilvánosság előtt, a közösségi oldalakon vagy plakátolással többet érek el. Talán ha látja a bűnös, mit tett, megszólal benne a lelkiismeret hangja, és többet nem vetemedik ilyen borzalmas tette. 
Talán így állatokat menthetek meg a kínhaláltól. De a két csodás kutyámat nem adja vissza…"

Már csak felkavaró és szeretetteljes emlékként élnek...

Nem tudjuk, milyen mértékben kapcsolódik a fent összegzett tragikus történethez, de az elmúlt hetekben a városban is történt tragikus véget ért kutyamérgezés a Duna-parton, emellett a napokban információink szerint Rácalmáson, a Fő úton dobtak be mérgezett csirkefejet és tápot az egyik udvarba. Ott a kutyus nem ette meg – szerencsére.

(Összeállításunk képei a szerző archívumából valók; ha értékelhető fejlemény lesz a tragikus történetben, természetesen visszatérünk az esetre!)

A város egyetlen pártfüggetlen, ám rendkívül kritikus, néha nagyon szórakoztató, ugyanakkor merészen pikírt híroldalának működése tőled is függ.
Minden forint számít! A támogatás technikai hátterét az Ökologistic Környezetvédelmi Alapítvány biztosítja számunkra. A

10918001-00000063-65250016

számlaszám UniCredit-es, a megjegyzés rovatba ajánlott beírni, hogy "Castellum.do".

> Követni szeretnélek titeket a nagy közösségin (katt!)
> Vészhelyzetet jelentenék, bekapcsolódnék a VéD-be (katt!)