Támadások idősek ellen: óva intenek!

Háromszor követtek el időskorúak sérelmére utcai támadásokat városunkban a közelmúltban: a korábbi, nagy vihart kavart "láncletépős" bűnesetek mintájára a mostani eseteket inkább a "táskás" jelzővel illethetjük – ezekről és a megelőzés lehetséges módjairól beszélgettünk a helyi kapitányság munkatársával.

"Sajnos valóban voltak a bűnelkövetés módját tekintve hasonló esetek: három ilyen történt, két alkalommal táskát tulajdonítottak el; mindent megtesznek a kollégák annak érdekében, hogy kézre kerítsék a tetteseket" – ezt még az interjút megelőző telefonbeszélgetés során mondta Osváth Péter rendőr alezredes. A Dunaújvárosi Rendőrkapitányság bűnmegelőzési alosztályvezetőjét annak kapcsán kérdeztük, hogy híreink szerint több hasonló, jellemzően időskorúak sérelmére elkövetett támadásos bűncselekmény is történt városunkban. Innen kezdtük a beszélgetést is – és persze arra is kitértünk, hogyan lehetne útját állni hasonló, elvetemült cselekményeknek.

A fő feladat az óvatosság!

– Lássuk az alapsztorikat: hol és mi történt, egyáltalán, hány esetről van tudomása a rendőrségnek? 
– Az elmúlt két hónapban városunkban időskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények közül három hasonló eset történt – két lopás és egy rablás. Az első ügyben egy idős hölgy a szemetet vitte le a ház előtt lévő zárt kukákhoz, a zár kinyitása közben a közelben tartózkodó három fiatal fiú odament hozzá azzal, hogy segítenek neki kinyitni, és miközben a néni lehajolt, a kilógó arany nyakláncát ez egyikük kitépte a nyakából, majd mindannyian elfutottak. A második ügyben a sértett – egy idős néni – az utcán tartott hazafelé, amikor egy ismeretlen személy kirántott a kezéből a kézitáskáját és elfutott a helyszínről. A néni nem vette észre, hogy valaki követte volna, illetve a közelében gyanúsan viselkedő személy sem tűnt fel neki. A harmadik bűncselekményt ismét egy idős hölgy sérelmére követték el – ő a boltból ment haza felé, amikor megtámadták: az elkövető ellökte a nénit az utcán, a sértett elesett, a tettes pedig a földön fekvő áldozat táskáját felkapta, majd elfutott a helyszínről.
– Hasonló történeteket sajnos; a rendőröknek is feltűntek a támadások körülményeit, az áldozatokat illetően a hasonló vonások?
– Természetesen igen. Az kitűnik, hogy mindhárom esetben idősebb hölgyek voltak az áldozatok, az elkövetők pedig jellemzően a fiatalabb korosztályból való férfiak. Vizsgáljuk az esetleges összefüggéseket a nyomozások során.
– Az persze életszerűtlen, hogy az idősebb, gyakran lassan és/vagy nehezen mozgó városlakók ne merészkedjenek le az utcára, az is nehezen elképzelhető, hogy minden szépkorú mellé kísérőt, esetleg járőrt állítsunk. Akkor mégis, mi a megoldás? Bűnmegelőzési szempontból milyen tanácsokkal látná el az érintetteket?
– A legfontosabb az óvatosság: a közterületen elkövetett lopások vagy rablások megelőzése érdekében nappal is, de sötétedés után mindenképpen kerüljük az elhagyatott, néptelen helyeket, és lehetőség szerint ne egyedül közlekedjünk – kérjünk meg egy családtagot vagy közeli ismerőst, szomszédot, hogy kísérjen el bennünket. Szintén fontos, hogy ékszereket lehetőleg ne szembetűnő módon viseljünk, hanem inkább a ruházat alá rejtve hordjuk, mint ahogy az is a megelőzést szolgálhatja, hogy a vállra akasztható táskát tartsuk a testünk előtt, vagy a hónunk alatt szorosan. Az is segíthet, ha mindig csak a szükséges értékeket visszük magunkkal – bevásárláskor is csak a szükséges mennyiségű készpénz legyen nálunk! A másik tényező, hogy merjünk segítséget kérni, lehetőleg mihamarabb: támadás esetén, ha vannak a közelben más személyek, hangosan kérjünk segítséget, jelezzük minél nyilvánvalóbban a környezetünknek, hogy segítségre szorulunk! 

Figyeljünk, segítsünk (a képek illusztrációk)

– A támadások célcsoportja, vagyis a veszélyeztetett időskorúak mellett mit tehet a közösség annak érdekében, hogy megelőzzék a hasonló embertelen eseteket – vagy legalább minimalizálják azok előfordulási esélyeit?
– Azt tanácsoljuk a szépkorúaknak, hogy legyenek az idegenekkel szemben "egészségesen bizalmatlanok" – vagyis itt is az óvatosság a fő tényező. Emellett bizony szükség van, szükség lehet a közösség figyelmére, erejére, együttműködésére is! Szeretnénk a lakosságot megkérni, hogy figyeljenek jobban korosabb hozzátartozóikra, a környezetükben élő idősekre – kövessék nyomon életkörülményeiket, töltsenek velük több időt, vigyázzanak rájuk. Egyszerű belátást és csak egy kis odafigyelést, időt, energiát igényel, de szó szerint csodát tehet, nagyon sokat segíthet. Az idősek életkori, fizikai helyzetükből adódóan az átlagnál veszélyeztetettebbek, kiszolgáltatottabbak, főként az egyedül élők tartoznak a potenciálisan veszélyeztetett csoportba – figyeljünk rájuk!