"Izgalmas, nehéz ciklus következik" (1.)

Öcaline • 2014. december 22. 18:00 • Politika 0 18

Fiatalkori botlásáról is nyíltan, őszintén vall a kétrészes "cikluskezdő" interjúban Besztercei Zsolt, a Demokratikus Koalíció dunaújvárosi önkormányzati képviselője. Mint mondja, vezérelve, hogy tiszta lappal és nyílt kártyákkal lépjen a helyi politika küzdőterére a DK közgyűlési szereplője – ezzel talán példát is mutat másoknak. (Fizetett politikai hirdetés) 

Először is hadd gratuláljunk önnek, mint a dunaújvárosi közgyűlés új képviselőjének!
– Köszönöm szépen. A Demokratikus Koalíció, az MSZP és az Együtt- Korszakváltók Pártja helyi összefogásának eredményeképpen nyertem el ezt a mandátumot. Dunaújvárosban erre a szövetségre az év elején került pecsét, és együtt dolgoztuk végig ezt a választási évet. Így az érdem is, és az eredmény is közös. Ami az eredményt illeti, azzal természetesen nem vagyok elégedett, hiszen Dunaújvárosban korábban szerepelt már sokkal jobban is a demokratikus ellenzék. A mostani választáson összesen ezerötszáz szavazattal kapott többet a Fidesz, mint a demokraták. Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy egy olyan városban, ahol negyvenezer szavazásra jogosult választópolgár él, ez a szám nem jelez nagy különbséget a két politikai oldal támogatottsága között. A saját véleményem egyébként már régóta az, hogy egy Dunaújváros nagyságú településen – amely ráadásul ennyire közel fekszik a fővároshoz –, az országos politika döntően befolyásolja az önkormányzati választás eredményét és végkimenetelét. Most is ezt láthattuk. Mondok is rá rögtön egy példát. A regnáló miniszterelnök, a kormánytagok és különböző közméltóságok ahol csak megjelentek a kampány során, ott kvázi megzsarolták az adott települést és a választópolgárokat, hogy ha nem a Fidesz nyer a helyi szavazáson, akkor a következő ciklusban elmaradnak a településen a központi forrásokból megvalósítható fejlesztések és beruházások. Sajnos ez Dunaújvárosban is hasonlóképpen történt. Ehhez tegyük még hozzá a demokratikus ellenzéket alkotó pártok országos szinten zajló civakodásait, és gyenge érdekérvényesítő képességüket. Számomra visszatetsző, hogy nem mindenhol alakult ki együttműködés a demokratikus ellenzéki erők között. Úgy tűnt, ez leginkább attól függ, melyik pártnak mennyire fontos az adott település, az adott jelölt, vagy az adott politikai szituáció. Amíg egyes országos politikai vezetők nem képesek felülemelkedni saját egzisztenciális érdekeiken, és egy politikai alkuban elsőrendű szempontnak tekintik az önös érdekeket, addig mi itt helyben bármennyire másképpen is látjuk, és gondoljuk ezeket a problémákat, nem sok esélyt kapunk a saját választóinktól. Egyszerű: ha a választók elégedetlenek a demokratikus ellenzék felső vezetésével, országos politikájával, akkor azt itt helyben, a ránk leadott – vagy pont a le nem adott – szavazatokkal, valamint a szavazástól történő távolmaradással tudják kifejezni. Ahogyan ez október derekán meg is történt. S mint tudjuk, a választónak mindig igaza van – ezt tudomásul kell venni! Ezzel együtt hiszem és vallom, izgalmas, nehéz ciklus következik Dunaújváros életében!

Ha jól tudom, a képviselői munka nem ismeretlen az ön számára.
– A dunaújvárosi közgyűlésbe ugyan új képviselőként kerültem be, de a képviselői munka valóban nem új a számomra, hiszen 2002 és 2010 között, két cikluson keresztül a Fejér Megyei Közgyűlés tagjaként már kellő gyakorlatot szereztem ezen a területen. Az első ciklusban az akkori elnök mellett volt lehetőségem megismerni a megyei önkormányzat működését, feladatait, és a megyei politikai életet. Ifjú, kezdő képviselőként nagyon jó iskola volt ez számomra. Akkor a bizottságokban még értelmes és produktív munkavégzés zajlott, voltak igazi viták, és nem a többség korlátlan, mindent elnyomó akaratáé volt a végső szó. Sajnos manapság – például Dunaújvárosban is – ez már egészen másképpen működik; a viták kezdeményezésének legelső csírája megjelenésekor a Fidesz azonnal gombot nyom ügyrendi javaslatnak álcázva, és máris javasolja a vita lezárását, amit a rendelkezésükre álló többség azonnal és gátlás nélkül meg is tesz. Aki az elmúlt években figyelte a DSTV közgyűlési tudósításait, számtalanszor láthatott erre példát. Teljesen elfojtanak és elnyomnak minden kezdeményezést, amely eltér az ő antidemokratikus céljaiktól, felfogásuktól. Ráadásul mindezt a választók érdekének állítják be. Valójában a legkevésbé sem foglalkoztatja őket a polgárok, vagy a város igazi érdeke. Kizárólag a saját érdekeiket képviselik, és minden más elől elzárkóznak. Következetesen és totálisan.
A városban az hír járja, hogy máris lejárató kampányt készítenek elő önnel szemben. Mi ebből az igazság, egyáltalán hallott erről?
– Ó, természetesen számítok rá, hogy eljön a napja, amikor valaki vagy valakik szándékosan elindítanak rólam egy hírt, és megpróbálják felhasználni a fiatalkori botlásomat arra, hogy lejárassanak. Ezért évekig szándékosan távol is maradtam a "reflektorfénytől", és igyekeztem háttérben végezni a munkámat. Nem akartam ugyanis kellemetlenséget okozni az általam támogatott és képviselt politikai mozgalomnak. Viszont már csaknem negyedszázad telt az ifjúkori botlásom óta, és ez alatt az idő alatt sikerült annyi magabiztosságot és támogatást gyűjtenem, hogy mostanra nem érdekel, ha valaki ezzel a témával kapcsolatosan megpróbál lejáratni, mert tudom, hogy helyrehoztam, amit elrontottam. Hülyeséget csináltam, megbántam. Hibáztam, nem tagadom, de nem vagyok becstelen ember.
Pontosan miről van szó?
– 1990 környékén egy barátomtól kölcsönkért érettségivel jelentkeztem technikumba, amelyet jó eredménnyel fejeztem be. Ezt követően főiskolára mentem, ahol az első félévet szintén kiváló eredménnyel abszolváltam, amikor kiderült ez a "csínyem". Mint ahogy az életben az lenni szokott, mindig akadnak az embernek "jóakarói", természetesen nem volt ez másképpen az én esetemben sem. Nekem is megadatott a névtelen személy bejelentése a megfelelő helyen és időben. Ámbár én visszagondolva a történésekre, már nagyon régen rájöttem arra, hogy tulajdonképpen köszönettel tartozom ennek a személynek, mert így kaptam egy esélyt az élettől arra, hogy átgondoljam, és ami még fontosabb, rendbe is rakjam a dolgaimat – még ifjú emberként előröl kezdhettem tisztán és korrekten felépíteni az életemet. Az akkor hivatalosan megindult eljárás szinte azonnal le is zárult, hiszen besétáltam az ajtón és bejelentettem, hogy "engem keresnek, itt vagyok". Bíróságon nem is jártam, hiszen a bíróság tárgyalás mellőzésével és büntetés kiszabása nélkül – ergo tiszta lappal – lezárta az ügyemet. Mire erre sor került, már ismételten az iskolapadot koptattam, de most újból, tiszta lappal raktam le az alapokat. Ezzel tulajdonképpen helyre is állt az életem rendje, és sikeresen megszereztem a tanulmányaim korábbi szakaszának egy addig hiányzó szeletét, az érettségi vizsgát. Nemcsak a fiatalkori csínyt tudtam le – az eltelt idő óta négy diplomát szereztem tisztességgel, becsülettel. Nincs miért szégyenkeznem.
Tehát a maga részéről lezártnak tekinti ezt az ügyet?
– Igen, természetesen. A jövőben nem is kívánok többet ezzel az üggyel foglalkozni, hiszen mindez majd' negyedszázaddal ezelőtt történt. Azóta több mint egy évtizedet töltöttem el különböző egyetemeken, és szereztem négy diplomát. Jelenleg is tanulok, és úgy vélem, már régen helyrehoztam ifjúkori tévedésemet. Azt gondolom, és azt is vallom, hogy "Nem az a dicsőség, ha valaki sosem bukik el, hanem az, ha mindig talpra áll." Én talpra álltam, miután önhibámból elbuktam, és mindig is talpra fogok állni, bármikor próbálnak elgáncsolni az említett "jóakarók".

(Folytatjuk.)