Választás 2014 – egy nagy kérdés maradt

Öcaline • 2014. október 13. 21:29 • Közélet 0 0

Izgalmas öt évünk lesz, ennyit írtam első nekifutásra tegnap a választási eredmények végére, mindjárt azt is elárulom, miért és mennyire gondolom így. Előtte visszanéző.

Papírforma diadal

Az eredményeket illetően a pénteken napvilágot látott esélylesős anyagban már nagyjából leírtam mindent, kezdve a jelenlegi/maradó hatalmi többség vitathatatlan fölényétől a nyilvánosság tereiben egészen addig, hogy jókor és jól időzített kampányeseményekké tudtak válni a városi fejlődést reprezentáló, jobbára EU-s forrásból megvalósult beruházások.
Kilincs, urna, puff: minden megvan (Fotó: Öcaline) Kilincs, urna, puff: minden megvan (Fotó: Öcaline)

Ez persze csak az egyik oldal: ahogy akkor és ott írtam is, a választás sokkal inkább lett az ellenzéki erők veresége, mint a Fidesz győzelme – ezt még akkor is igaznak vélem, ha meg vagyok győződve róla, hogy kampánystratégia terén (nem utolsósorban a választók megnyerésére fordított/fordítható források tekintetében) messze riválisai fölé nőtt a hatalmi többség. Hiába plakátolt ezerrel a baloldali erőket összefogó alakulat, hiába ötletelt ügyesen – és vetette be a legjobb csajokat – a Jobbik; az ellenzéki üzenetek nem vagy csak alig jutottak el a döntéshozókhoz, egyszerűen hiányzott a hatalomváltó akarat, a hang, a kiállás; és bizony hiányzott a választók közvetlen megszólítása is. (E téren a Fidesz metodikája és eredményessége ismét csak: imponáló.)

Acélváros (Fotó: Michel János) Acélváros (Fotó: Michel János)
Kis kitérő. Addig rendben, hogy a fent vázoltak nyomán papírforma diadal született – ám ugyanennek a fényében különösen mulatságos volt a Castellum.do színre lépését övező hisztülés, ami egy ideig belterjes vitákban, aztán a választás napján logikátlan és kacagtató momentumokat vegyítő kiáltványban testesült. A paranoid elemek és okadatolhatóan totális tévedések mellett külön is vicces, hogy éppen annak a webfelületnek a hasábjain, amelynek létrejöttéhez a (naná) névtelenségbe burkolózó bátorságdíjas szerzőnek valószínűleg jóval kevesebb köze van/volt, mint például az egyik betámadott táborlakónak, egészen pontosan szerénytelenségemnek. Mindegy, több szóra tényleg nem érdemes.

Ki simán, ki alig

A kis kitérő után jöjjön egy kis számtan. A polgármesteri székért vívott harcban gyorsan eldőltek a nagy kérdések – már alacsony feldolgozottságnál is kitűnt Cserna Gábor fölénye a legjelentősebb kihívóval, Pintér Attilával szemben, a releváns különbség a lefújásig megmaradt, 6782-4973 arányban győzött a jelenlegi polgármester.

Masszív Fidesz-fölény, beszédes arányok (Illusztráció: Tóth Dávid) Masszív Fidesz-fölény, beszédes arányok (Illusztráció: Tóth Dávid)

Itt jegyeznénk meg, hogy a mostani városvezetőt egy teljes baloldali koalícióval (vagyis Szabó Zsolt visszalépésével) sem lehetett volna leváltani – ami egy majdani "teljes balos összebútorozás" esetén lesz fontos momentum, és csakis azért, mert ez a kávé lefőtt, srácok, pártpolitikai fronton belátható időn belül akkor se győztök, ha icipici Gyurcsány Ferik potyognak az égből. 
A fent említett mozgósítás/hatékonyság legékesebb példája nem is a polgármesteri stallumért folyó harc végeredménye – jóval inkább az egyéni választókerületek fideszes cunamija: tízből csak egy helyen bukott a többségi jelölt, az ellentáborban több évtizedes önkormányzati múlttal bíró nevek véreztek el. Ki simán (mint például dr. Kálmán András ex-polgármester), ki néhány szavazattal (mint Kismoni László ex-alpolgármester) – azt is meg kell jegyezni viszont, hogy ezen a fronton egy hatékonyabb balos összefogás még egy-két helyet hozott volna az ellenzéki erőknek. Viszont néhai Nyulasi Sándor nyomán azt is gyorsan meg kell jegyezzem, hogy ez megint tipikusan az a meccs volt, ahol nem játszott Ha és Volna.

Közgyűlési névsor – az egyéni győzteseknél a százalékos mutatók (Illusztráció: Tóth Dávid) Közgyűlési névsor – az egyéni győzteseknél a százalékos mutatók (Illusztráció: Tóth Dávid)

A vége ismert: az új közgyűlésben a polgármester mellett kilenc fideszes képviselő alkot bombabiztos – de legalábbis kényelmes – többséget, az ellenzékben két MSZP-s, valamint a DK, a PM és a Jobbik egy-egy képviselője vitézkedhet.
Karcsú, finoman szólva is.

De akkor miért izgalmas?

A válaszért néhány távoli és egy nagyon is közeli példát kell hozni – szintén tegnapról. A távoliak: Siófok. Békéscsaba, Paks. Arról van ugyanis szó, hogy – mint ez a 444.hu remek összegzéséből is kiderül –, vannak városok, ahol a civil erő, vagy akár csak egy markáns személyiség győzött, olykor nagyot fordítva még az április választások eredményeihez mérten is. A hírportál összegzése szerint Békéscsabán akkor 41,1 százalékot szerzett a Fidesz jelöltje. Az MSZP 27,2 százalékot, a Jobbik 20,8-at. Pakson a Fidesz jelöltje 49,9 százalékkal nyert a 22,6 százalékot szerző jobbikos és a 20,3 százalékot szerző baloldali jelölt előtt, míg a Balaton partján 46,8 százalékkal nyert tavasszal a Fidesz, a baloldal 25, a Jobbik 19,8 százalékot szorgoskodott össze. Mindhárom városban toronymagasan a Fidesz volt a legerősebb párt – és kettőben most is az lett, Békéscsabán 17 képviselőből 11, Siófokon 11 közül 7 Fidesz-képviselő ülhet a városi közgyűlésben. Pakson nagyon más a helyzet, a győztes polgármesterjelölt támogatói a közgyűlésben is fölényesen nyertek – a 11 fős testületben 8 képviselőjük lesz (és mindössze egyetlen fideszes).
A lényeg most következik: a fenti három város közös nevezője, hogy olykor a masszív fideszes fölény ellenére is ellenzéki befutó lett a polgármester – mégpedig rendre egy országos viszonylatban ismeretlen, helyi színtéren azonban nagyon is népszerű személyiség. Beszédes az összeállítás címe: "Csak az győzheti le a Fideszt, aki saját jogon is valaki" – ez fontos tanulság lehet minden majdani várospolitikusnak, közéleti szerepvállalással kacérkodónak, aki Cserna Gábor helyére pályázik.
Ráadásul van egy még szebb példa is a tábori tarsolyban – ráadásul nem is kell érte olyan messzire ballagni. Rácalmáson úgy győzött, mit győzött, szerzett abszolút teljhatalmat a Városvédők alakulata, hogy mellette egy, mondd ki hangosan, egyetlen képviselői hely sem jutott egyetlen (!!!) párt-delegáltnak sem. Schrick István 87,51 százalékkal lett (újra) polgármester, rajta kívül hatból hat városvédő képviselő vállal szerepet a testületben.
Még a veszély sem áll fenn, hogy a pártpolitikai tényezők átszínezzék a közgyűlési döntéseket. Biztosan lesznek viták. Alkuk. Összezördülések. De az is biztos, hogy sokkal inkább a városért, a városlakókért, mint mifelénk.

Sötét és súlyos fellegek alatt (Michel János felvétele) Sötét és súlyos fellegek alatt (Michel János felvétele)
Rengeteg probléma feszíti a város közeljövőjét, kezdve a foglalkoztatottságtól a fenyegető demográfiai mutatókon át a megtartó erő radikális csökkenéséig, a vasgyár szerepéig vagy akár a munkaerőpiaci vonatkozású fejlesztések, koncepciók megvalósításáig. De önkormányzati vonalon távlatosan gondolkodva ez az egyetlen nagy kérdés maradt nyitva a választás után – minden más ebből következik.
A minta adott. A feladat is. És idő is lesz rá – öt teljes év. Amennyiben létrejön egy lokálpatrióta alapokon nyugvó, közismert és elismert embereket felvonultató szervezet, az eséllyel indulhat 2019-ben – ha nem, akkor marad a jelenlegi hatalmi csoportosulás, kényelmes, masszív többséggel. Pont, mint most. 

Öcaline

 

 

Kommentek